Elindult a "Székelyföldi Legendárium" online változata is, ami egy székelyderzsi legendát is feldolgoz, a "Székelyderzsi tökfejűek" legendáját. Sőt a az unitárius vártemplom freskóinak története is szerepel az oldalon. Sajnos még nem teljes az oldal, így még nem lehet hallgatni a derzsi legendákat, igen hallgatni mert csak hanganyagok lesznek, nem szöveges formába fognak megjelenni a legendák.
Ha még nem hallott a derzsi tökfejű Pál testvérek legendájáról itt elolvashatja:
A székely tökfejűek
Derspatak völgyében van egy érdekes, határ széli székely falu. Azt mondják, neve Ders rabonbántól származik, a falu meg a Kis–Homoród mellett feküdt. Mint szokták a lovat, a székely Ders a szász Daróccal helyet cserélt.
– De lelket nem! – bizonygatják az élcelődő dersiek, s ott is, mint a Székelyföldön általában, egy pillanatra mindenkinek melléknevet adnak.
Gyakran kihal az eredeti név, az igazi helyett a gúnynév marad az utódokra is, különösen, ha az a viselőire igen jellemző. Vannak olyanok is – mondják –, amelyeknek tisztességes történeti alapja van.
Méltósággal viselik az ilyeneket, még akkor is, ha a jelentése valami giligógyit feltételez.
Így vannak melléknevükkel a dersi Pálok is.
Dersről Rákócziért és a hazáért egy egész csapat fegyvert fogott. Köztük volt a két jó testvér: Pál Lőrinc és Pál Mihály is.
Küzdtek is azok vitézül a holdvilági csatában – mesélik –, de valaki elárulta a szabadságharc ügyét, s ha szégyen is, menekült onnan a kuruc, hogy az életét megmentse.
Futott biz a dersi Pál Mihály is, ahogy a két lába bírta, de amint a testvérét a menekülők közt hiába kereste, visszafordult, hogy Lőrincet legalább tisztességesen temesse el. Hát, amint ott keresi, a tábla törökbúzából éppen a testvére lépett ki, hasított fejjel.
– Jaj, lelkem Lőrincem – tört ki Mihály –, ki bánt el ily csúnyán veled?
– Az a három német – így repedt koponyával Lőrinc –, akik éppen a malomba mennek be.
– No, semmi – mondta Mihály –, jó, hogy élsz! Avval a törökbúza között keresett egy megfelelő tököt, s azt kétfelé hasítva Lőrinc fejére szorította, hogy a vérzés megálljon. Lőrinc ettől helyre is jött.
– Most – folytatta Mihály –, gyere, álljunk bosszút! Hanem mulatott bent a molnárral a három labanc, szapulták Rákóczit, ahogy csak tudták, de nem sokáig, mert a két dersi mind a négyet összeaprította, avval, mint aki a dolgát jól végezte, hazamentek Dersbe.
Viselte Pál Lőrinc tök sebszorítóját addig, amíg a sebe begyógyult. Így lett a neves dersi Pál család a mai napig Tökfejű.
Forrás: szekelyderzs.com
A Székelyföldi Legendárium weboldala: www.legendarium.ro
Egy riport az oldal kitalálójával: manna.ro
2010. december 3., péntek
2010. október 30., szombat
Gömbpanorámás felvétel a székelyderzsi vártemplomról
Legmodernebb technikával, virtuálisan mutatják be Székelyföldet. Újabb közös székelyföldi projektet indítottak útjára a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok.
http://www.virtualisszekelyfold.ro/index2.html
http://www.virtualisszekelyfold.ro/index2.html
2010. március 20., szombat
Segítsen játszóteret létrehozni Székelyderzsben
Székelyderzs is részt vesz egy versenyben amit a fajatszoter.ro oldal szervezett. Szavazatokat kell gyűjteni és a 4 legtöbb szavazatot kapott településen a cég ingyen kialakít egy játszóteret.
Megkérem Önt, hogy szavazzon Székelyderzsre, hogy a derzsi gyerekeknek is legyen játszóterük ! A szavazáshoz egy e-mail cím szükséges.
Erre a linkre kattintva szavazhat : http://fajatszoter.ro/nyerj-jatszoteret-2010/
Nagyon FONTOS hogy a szavazás után visszaigazolja szavazatát, az e-mail címére kiküldött linkre kattintva.
Ne aggódjon NEM fog kapni a jövőben kéretlen üzeneteket!
Bővebb információt itt talál: http://szekelyderzs.com/jatszoter.html
Megkérem minden kedves olvasómat hogy ossza meg ezt a cikket blogján vagy akár iwiwen, facebookon is. Nem kell egyebet tennie csak rakkatintania a megfelelő kis "képre". Köszönjük!
Megkérem Önt, hogy szavazzon Székelyderzsre, hogy a derzsi gyerekeknek is legyen játszóterük ! A szavazáshoz egy e-mail cím szükséges.
Erre a linkre kattintva szavazhat : http://fajatszoter.ro/nyerj-jatszoteret-2010/
Nagyon FONTOS hogy a szavazás után visszaigazolja szavazatát, az e-mail címére kiküldött linkre kattintva.
Ne aggódjon NEM fog kapni a jövőben kéretlen üzeneteket!
Bővebb információt itt talál: http://szekelyderzs.com/jatszoter.html
Megkérem minden kedves olvasómat hogy ossza meg ezt a cikket blogján vagy akár iwiwen, facebookon is. Nem kell egyebet tennie csak rakkatintania a megfelelő kis "képre". Köszönjük!
2010. március 15., hétfő
A Duna TV Székelyderzsből közvetített
Ha lemaradt volna a vasárnapi műsorról amit a Duna Televízió közvetített a a székelyderzsi unitárius templomból, megtekintheti Székelyderzs honlapján teljes terjedelemben.
Istentisztelet a Székelyderzsi vártemplomból: http://szekelyderzs.com/marc15vid.html
Istentisztelet a Székelyderzsi vártemplomból: http://szekelyderzs.com/marc15vid.html
2010. március 3., szerda
Székelyderzs, ahogy még nem láttad....
Az interneten böngészve mindig lehet újat találni. Tegnap nem tudom hogyan, de rátaláltam egy honlapra, ami a romániai UNESCO-s helyszíneket mutatja be, többek között Derzset is. Egy Kanadában élő román fotós készített csodálatos képeket minden Világörökség részét képező helyszínről ami az országban található. A fényképész, pontosabban Cosmin Dănilă saját költségén készítette el ezt a projektet, ezúttal is köszönjük neki.
Ez lenne a weboldal:
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Székelyderzsről készült képek, az oldalra való belépés után -INTRA-, a -TRANSILVANIA- link alatt találjuk )
Érdemes megnézni....
Ez lenne a weboldal:
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Székelyderzsről készült képek, az oldalra való belépés után -INTRA-, a -TRANSILVANIA- link alatt találjuk )
Érdemes megnézni....
2010. március 2., kedd
Megemlékezés az 1848-49-es forradalomra - Székelyderzs március 7
Székelyderzs község 2010 március 7.-én megemlékezést tart az 1848-1849-es forradalom áldozatainak tiszteletére. A megemlékezés fél tizenkettőkor kezdődik a templomban, ezt követően koszorúzásra kerül sor a 48-as emlékműnél, ahol a helybeliek előadásában dalokat és szavalatokat hallhatunk. Az egész ünnepséget rögzíti a Duna televízió, amelyet március 14-én fog sugározni, időpont még nem ismert. Várjuk úgy a helybélieket mint az elszármazott derzsieket, illetve minden érdeklődőt
Bővebb információ:
http://szekelyderzs.com
Bővebb információ:
http://szekelyderzs.com
2009. június 1., hétfő
„Elbeszélt engem Magyarországon"
Két éve időről időre felbukkan a legkülönbözőbb levelezési listákon, honlapokon a mellékelt történet. Bárhányszor megérkezett, mindig újra meg újra elolvastam. Mi indíthatott meg egy Székelyderzsen átutazó motorost olyan mélységig, hogy leirt emlékei átelmélkedtetik az általa megélteket?
Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…
Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.
A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készü- lődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.
„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”
Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?
„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”
A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.
90 éves lesz november 25-én
„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.
Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”
Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.
Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.
„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.
Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket
Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”
Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”
Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.
Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”
Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!
Molnár Melinda, Székelyhon
Fotók: Újvárosi Katalin
Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.
Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…
Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.
A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készü- lődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.
„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”
Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?
„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”
A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.
90 éves lesz november 25-én
„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.
Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”
Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.
Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.
„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.
Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket
Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”
Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”
Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.
Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”
Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!
Molnár Melinda, Székelyhon
Fotók: Újvárosi Katalin
Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
