Legmodernebb technikával, virtuálisan mutatják be Székelyföldet. Újabb közös székelyföldi projektet indítottak útjára a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok.
http://www.virtualisszekelyfold.ro/index2.html
2010. október 30., szombat
2010. március 20., szombat
Segítsen játszóteret létrehozni Székelyderzsben
Székelyderzs is részt vesz egy versenyben amit a fajatszoter.ro oldal szervezett. Szavazatokat kell gyűjteni és a 4 legtöbb szavazatot kapott településen a cég ingyen kialakít egy játszóteret.
Megkérem Önt, hogy szavazzon Székelyderzsre, hogy a derzsi gyerekeknek is legyen játszóterük ! A szavazáshoz egy e-mail cím szükséges.
Erre a linkre kattintva szavazhat : http://fajatszoter.ro/nyerj-jatszoteret-2010/
Nagyon FONTOS hogy a szavazás után visszaigazolja szavazatát, az e-mail címére kiküldött linkre kattintva.
Ne aggódjon NEM fog kapni a jövőben kéretlen üzeneteket!
Bővebb információt itt talál: http://szekelyderzs.com/jatszoter.html
Megkérem minden kedves olvasómat hogy ossza meg ezt a cikket blogján vagy akár iwiwen, facebookon is. Nem kell egyebet tennie csak rakkatintania a megfelelő kis "képre". Köszönjük!
Megkérem Önt, hogy szavazzon Székelyderzsre, hogy a derzsi gyerekeknek is legyen játszóterük ! A szavazáshoz egy e-mail cím szükséges.
Erre a linkre kattintva szavazhat : http://fajatszoter.ro/nyerj-jatszoteret-2010/
Nagyon FONTOS hogy a szavazás után visszaigazolja szavazatát, az e-mail címére kiküldött linkre kattintva.
Ne aggódjon NEM fog kapni a jövőben kéretlen üzeneteket!
Bővebb információt itt talál: http://szekelyderzs.com/jatszoter.html
Megkérem minden kedves olvasómat hogy ossza meg ezt a cikket blogján vagy akár iwiwen, facebookon is. Nem kell egyebet tennie csak rakkatintania a megfelelő kis "képre". Köszönjük!
2010. március 15., hétfő
A Duna TV Székelyderzsből közvetített
Ha lemaradt volna a vasárnapi műsorról amit a Duna Televízió közvetített a a székelyderzsi unitárius templomból, megtekintheti Székelyderzs honlapján teljes terjedelemben.
Istentisztelet a Székelyderzsi vártemplomból: http://szekelyderzs.com/marc15vid.html
Istentisztelet a Székelyderzsi vártemplomból: http://szekelyderzs.com/marc15vid.html
2010. március 3., szerda
Székelyderzs, ahogy még nem láttad....
Az interneten böngészve mindig lehet újat találni. Tegnap nem tudom hogyan, de rátaláltam egy honlapra, ami a romániai UNESCO-s helyszíneket mutatja be, többek között Derzset is. Egy Kanadában élő román fotós készített csodálatos képeket minden Világörökség részét képező helyszínről ami az országban található. A fényképész, pontosabban Cosmin Dănilă saját költségén készítette el ezt a projektet, ezúttal is köszönjük neki.
Ez lenne a weboldal:
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Székelyderzsről készült képek, az oldalra való belépés után -INTRA-, a -TRANSILVANIA- link alatt találjuk )
Érdemes megnézni....
Ez lenne a weboldal:
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Székelyderzsről készült képek, az oldalra való belépés után -INTRA-, a -TRANSILVANIA- link alatt találjuk )
Érdemes megnézni....
2010. március 2., kedd
Megemlékezés az 1848-49-es forradalomra - Székelyderzs március 7
Székelyderzs község 2010 március 7.-én megemlékezést tart az 1848-1849-es forradalom áldozatainak tiszteletére. A megemlékezés fél tizenkettőkor kezdődik a templomban, ezt követően koszorúzásra kerül sor a 48-as emlékműnél, ahol a helybeliek előadásában dalokat és szavalatokat hallhatunk. Az egész ünnepséget rögzíti a Duna televízió, amelyet március 14-én fog sugározni, időpont még nem ismert. Várjuk úgy a helybélieket mint az elszármazott derzsieket, illetve minden érdeklődőt
Bővebb információ:
http://szekelyderzs.com
Bővebb információ:
http://szekelyderzs.com
2009. június 1., hétfő
„Elbeszélt engem Magyarországon"
Két éve időről időre felbukkan a legkülönbözőbb levelezési listákon, honlapokon a mellékelt történet. Bárhányszor megérkezett, mindig újra meg újra elolvastam. Mi indíthatott meg egy Székelyderzsen átutazó motorost olyan mélységig, hogy leirt emlékei átelmélkedtetik az általa megélteket?
Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…
Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.
A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készü- lődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.
„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”
Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?
„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”
A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.
90 éves lesz november 25-én
„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.
Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”
Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.
Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.
„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.
Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket
Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”
Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”
Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.
Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”
Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!
Molnár Melinda, Székelyhon
Fotók: Újvárosi Katalin
Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.
Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…
Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.
A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készü- lődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.
„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”
Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?
„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”
A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.
90 éves lesz november 25-én
„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.
Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”
Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.
Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.
„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.
Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket
Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”
Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”
Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.
Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”
Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!
Molnár Melinda, Székelyhon
Fotók: Újvárosi Katalin
Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.
2009. április 20., hétfő
Újabb cikkek a helyi és a külföldi sajtóban
Fazekas Szabolcs készítette dokumentumfilm, amely a székelyderzsiek szalonnatárolási szokásait dolgozza fel, nagy sikereket ért el, és ennek még korán sincs vége. Hétről-hétre jelennek meg új cikkek a helyi és a külföldi sajtóban, ezzel is népszerűsítve Székelyderzset.
Az Új Magyar Szó-ban megjelent cikk:
Székelyderzs éléskamrája
Antal Erika
Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozza fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik.
Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Megfigyelte és filmszalagra rögzítette a székelyderzsiek hétköznapjait, amelyeket meghatároz az, hogy mindig kell legyen szalonna a szegen, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, ha látogatóba jönnek, de van, mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Nemcsak a képkockák, hanem a szallonnakóstolás is elevenné tették a derzsiek szokásait
A filmben megszólal Demeter Sándor unitárius lelkész, akinek, a többiekhez hasonlóan, szintén van egy szege az erődben, Dénes Albert harangozó, Dénes Rozália és Orbán Ilus nyugdíjasok, Tövissi Zsolt építész, valamint Kovács Zita helyi idegenvezető. Valamennyien arról beszélnek, hogy miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja.
Van, aki csak annyit mond, hogy így látta gyerekkorában, és ennek így kell lennie. Az építész tudományosan is megmagyarázza, hogy ez a legideálisabb hely ahhoz, hogy sokáig elálljon a szalonna, nem nedves, nem is túl száraz, kellőképpen átjárja a levegő az éléskamrának használt bástyákban szögekre akasztott füstölt szalonnát.
Brassó és Hargita megye találkozásánál, közel a Szászföldhöz, a Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. Minden családnak van legalább 4-4 szege, hiszen a disznónak négy oldalszalonnája lesz – magyarázza az idegenvezető a filmben. Dénes Jenő a füstölt szalonna elkészítéséről beszél.
A káposztaleveleket felforralják, és azzal locsolják le a nyers szalonnát. Négy napig pácolják, majd füstölik, aztán a sót leverik róla, és utána akasztják fel a bástyában. Ennek évszázadokkal korábban az volt a magyarázata, hogy a lakosság biztonságban akarta tudni az élelmiszerét, a szalonnát, sonkát, gabonát a templomerődben, a település legvédettebb helyén tárolták.
„Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember” – vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a filmmel ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal, de turistacsalogatónak sem rossz. „Aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe. Nemcsak külföldön van látnivaló, nekünk is vannak értékeink” – mondta.
A tavalyi Simfest fesztiválon a dokumentum kategóriában első díjat hozott a film készítőjének, majd a Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is bemutatják. A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.
mti.hu oldalon megjelent cikk
Dokumentumfilmmel is népszerűsítik a Székelyföldet
A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik Fazakas Szabolcs Székelyderzs éléskamrája című dokumentumfilmjét, hogy az alkotással is népszerűsítsék a Székelyföldet. A székelyderzsiek életét bemutató film a tavalyi marosvásárhelyi Simfest fesztiválon, a helyi televíziók és független producerek seregszemléjén a dokumentum kategóriában első díjat kapott, majd a román-magyar Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is látatja a közönség.
Fazakas Szabolcs filmjében azt a székelyderzsi szokást mutatja be, ahogyan a szalonnát és a sonkát a falu templomerődjében tárolják. Filmre vették a helybeliek hétköznapjait, amelyek fő meghatározója, hogy mindig lennie kell szalonnának a szögön, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, van mivel ízesíteni a töltött káposztát vagy dúsítani a tojásrántottát.
"Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember" - vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a film segítségével ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal és ez turistacsalogatónak sem rossz. Szerinte aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe - írja Az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes kiadásában.
(MTI)
k3reee
szekelyderzs.com
Az Új Magyar Szó-ban megjelent cikk:
Székelyderzs éléskamrája
Antal Erika
Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozza fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik.
Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Megfigyelte és filmszalagra rögzítette a székelyderzsiek hétköznapjait, amelyeket meghatároz az, hogy mindig kell legyen szalonna a szegen, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, ha látogatóba jönnek, de van, mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Nemcsak a képkockák, hanem a szallonnakóstolás is elevenné tették a derzsiek szokásait
A filmben megszólal Demeter Sándor unitárius lelkész, akinek, a többiekhez hasonlóan, szintén van egy szege az erődben, Dénes Albert harangozó, Dénes Rozália és Orbán Ilus nyugdíjasok, Tövissi Zsolt építész, valamint Kovács Zita helyi idegenvezető. Valamennyien arról beszélnek, hogy miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja.
Van, aki csak annyit mond, hogy így látta gyerekkorában, és ennek így kell lennie. Az építész tudományosan is megmagyarázza, hogy ez a legideálisabb hely ahhoz, hogy sokáig elálljon a szalonna, nem nedves, nem is túl száraz, kellőképpen átjárja a levegő az éléskamrának használt bástyákban szögekre akasztott füstölt szalonnát.
Brassó és Hargita megye találkozásánál, közel a Szászföldhöz, a Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. Minden családnak van legalább 4-4 szege, hiszen a disznónak négy oldalszalonnája lesz – magyarázza az idegenvezető a filmben. Dénes Jenő a füstölt szalonna elkészítéséről beszél.
A káposztaleveleket felforralják, és azzal locsolják le a nyers szalonnát. Négy napig pácolják, majd füstölik, aztán a sót leverik róla, és utána akasztják fel a bástyában. Ennek évszázadokkal korábban az volt a magyarázata, hogy a lakosság biztonságban akarta tudni az élelmiszerét, a szalonnát, sonkát, gabonát a templomerődben, a település legvédettebb helyén tárolták.
„Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember” – vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a filmmel ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal, de turistacsalogatónak sem rossz. „Aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe. Nemcsak külföldön van látnivaló, nekünk is vannak értékeink” – mondta.
A tavalyi Simfest fesztiválon a dokumentum kategóriában első díjat hozott a film készítőjének, majd a Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is bemutatják. A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.
mti.hu oldalon megjelent cikk
Dokumentumfilmmel is népszerűsítik a Székelyföldet
A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik Fazakas Szabolcs Székelyderzs éléskamrája című dokumentumfilmjét, hogy az alkotással is népszerűsítsék a Székelyföldet. A székelyderzsiek életét bemutató film a tavalyi marosvásárhelyi Simfest fesztiválon, a helyi televíziók és független producerek seregszemléjén a dokumentum kategóriában első díjat kapott, majd a román-magyar Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is látatja a közönség.
Fazakas Szabolcs filmjében azt a székelyderzsi szokást mutatja be, ahogyan a szalonnát és a sonkát a falu templomerődjében tárolják. Filmre vették a helybeliek hétköznapjait, amelyek fő meghatározója, hogy mindig lennie kell szalonnának a szögön, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, van mivel ízesíteni a töltött káposztát vagy dúsítani a tojásrántottát.
"Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember" - vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a film segítségével ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal és ez turistacsalogatónak sem rossz. Szerinte aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe - írja Az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes kiadásában.
(MTI)
k3reee
szekelyderzs.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
