Dombot hordtak el, hogy focizhassanak

Az első székelyderzsi labdarúgó csapat létrejötte közel négy éve merült fel először, létrehozásáig idén júliusig kellett várjanak a község lakói. A faluban élő fiatalok már többször is jelezték, hogy igényük lenne egy labdarúgó csapatra, terület- és pénzügyi gondok miatt csak idén nyáron tudták hivatalosan is bejegyezni a Székelyderzs SE-t.

A pályagondok a dombos, főleg magánkézben levő területek miatt adódtak. Végül a helyi önkormányzat és a közbirtokosság kijelölt egy területet, aminek elegyengetéséhez három évvel ezelőtt fogtak neki. A pálya nagyjából 80 százalékban volt kész, amikor a pénz elfogyott, így a munkálatok ideiglenesen leálltak. „Május környékén a Hargita Megye Tanácsától kapott támogatásból végül be tudtuk fejezni a pályát, a minimum méretet elértük. Óriási befektetés volt, hiszen rengeteg földet kellett megmozgatni a pálya létrehozásához” – mondta Dénes Attila, a Székelyderzs SE adminisztrátora. Mivel a pályát csak elegyengetni tudták, befüvesíteni már nem, az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokság 2012–13-as kiírásában a C csoportban szereplő Székelyderzs hazai mérkőzéseit a kányádi pályán fogja játszani.

Székelyderzsben sokan futballoznak, a csapat hiánya miatt többen Kányád, Ócfalva vagy Agyagfalva együtteseit erősítették. Az új sportegyesület létrejöttével így közös csapatot alkothatnak.

Létrehozásához a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványnál sikeresen pályáztak, az elnyert összeggel kapukat, kerítést fognak építeni, amiket a csapat tagjai közmunkával fognak megcsinálni, továbbá labdákat és mezeket is vásároltak. „A cél hosszútávon az, hogy megmaradjon a csapat, és jövőre is tudjuk majd folytatni, rövidtávon pedig az, hogy a C csoportban minél előbb végezzünk. Jó képességű játékosokból áll a keretünk, amiben a fiataloktól az idős, veterán futballistáig mindenki megtalálható” – nyilatkozta Dénes.

A Székelyderzs SE már túl van az első hivatalos mérkőzésén, a 2013–2014-es Románia-kupa első fordulójában 2–1-re legyőzték Agyagfalvát.

forrás

Felújítják Románia egyetlen magyar világörökség templomát

Az UNESCO Világörökség listáján 189 ország 962 védett értéke szerepel. Ebből 745 kulturális, 188 természeti, 29 vegyes. Romániát 6 kulturális- és egy természeti világörökség kincs képviseli. 1999-ben az Erdélyi Vártemplomos Falvak csoportban szász vártemplomokkal együtt került védettségi listára a Székelyderzs-i Unitárius Vártemplom.

Azóta is egyedül jeleníti meg az erdélyi magyarok értékeit. A teljes felújításhoz szükséges engedélyek beszerzésére és a felújítási tervek elkészítésére egy évtizednyi időre volt szükség. Ezek anyagi hátterét a Román Kulturális Minisztérium és Hargita Megye Tanácsa támogatta.

 A vártemplom felújítási tervét Tövissi Zsolt műépítész (ART Line Kft., Csíkszereda) készítette. A terv az épületegyüttes négy síkon történő helyreállítását tartalmazza: 

-tereprendezési munkálatok
-nedvességmentesítés, vízlevezetés
-szerkezeti megerősítés
-villanyszerelési munkálatok

 Megvalósítására az országos restaurálási program keretében a minisztérium közbeszerzési eljárást indított 2,1 millió lej + ÁFA értékben. A pályázat nyertese a Rustic Kft. (Nagybánya) 2012. júliusában megkezdte a helyreállítási munkálatokat.

  FOTÓK: http://szekelyderzs.com/kepgaleria/templomfelujitas.html

Felhívás - Adójának 2%-át ajánlja fel a Pro Derzs alapítványnak

Kedves olvasók, elszármazottak, rendszeres látogatóink. 

Amíg elnézegettem, hogy Székelyderzs honlapját hányan, kik, milyen sűrűn látogatják, aztán végig néztem Székelyderzs „facebookjának” képeit, azt vettem észre, hogy nagyon sok elszármazott ember, rendszeres látogatója ezeknek a közösségi portáloknak. Folyamatosan hozzászól az oldalhoz, kommentálja, nosztalgiázik a régi, vagy új képek láttán, felidézi a régi emlékeket és a lelke mélyén felvidul egy kis időre, hogy milyen szépek is voltak az akkori idők, amikor még ennek a falunak a része voltak, milyen jók voltak azok a pillanatok.

Vannak azok a portál látogatók is, akik újdonságokat szeretnének felfedezni a faluról, távolról drukkolnak, hogy legyen nekünk, új vízhálózatunk, kanalizálásunk, aszfaltunk, stb. De vannak olyan emberek is, akik nem régen jártak Derzsben, tettek egy látogatást és azt a következtetést vonták le, hogy ez a falu nem változott semmit, megállt az idő nálunk.

Én tényleg elgondolkoztam mi változott az elmúlt 20 esztendőben - felsorolom, pillanat, gondolkozok… mindjárt… nem tudom, szerintem csak nem jut eszembe… nem tudom, talán hogy a templomig aszfalt van (2012-ben!) Már rég az kellene legyen, hogy lehetőségeket nyújtson embereknek a megélhetőségükre. Ingázás a munkahelyre, munkahely teremtése, forgalom, turisták, vendégfogadás, stb. Mindegy, tovább, van mosdó a kultúrotthonban (2012 – ben!) … pfuu, hát csúsztunk egy pár évtizedet. Tovább. VOLT munkahely (tejgyár), ma már nincs, koppanás, az embereknek nincs hol dolgozniuk munkahely, ami a faluhoz kötné. Itt le is állnák a felsorolással, mert értelmetlen és amúgy sem ez a célom.

A fiatalok tolatva mennek ki a faluból – Hát én mit csináljak itt? Hát… hát... hát valamit. Nincs, ami összefogja a fiatalokat, nincs, ahova ellegyenek, nincs, egy szórakozóhely ahova legalább hétvégén elmehetnének, semmi. Nincs fiatalság, mert nem tudjuk megtartani őket, nincs egy indok, amire azt mondja, az a fiatal itthon maradok, mert… (ha csak nem mezőgazdaságban gondolkozik). A LEHETŐSÉGEK hiányában egyre kevesebb fiatal család mond le az itthon maradásról, pedig bennük – bennünk van a jövő. Mi kell, tegyünk valamit a faluért, hogy sorsa tovább már ne romoljon.

Vannak bátor jelentkezők, akik igenis szeretnének tenni valamit a faluért, a közösségért és fáradságot nem ismerve mindent megtesznek azért, hogy sikerre vigyék gondolataikat, ötletüket. Ez a példa azokra a fiatalokra érvényes,(neveket nem írok, nehogy valaki kimaradjon) akik megalapították a Székelyderzsi Huszáregyesületet, és működtetik több mint egy éve. Újra indították a Pro Derzs alapítványt, amit annak idején azért hoztak létre, hogy kulturális és sport célt szolgáljon. Ruhákat, kiegészítőket varrattak, csináltattak, ami nem kis összegbe került. Fennállásukat azzal jelzik, hogy különböző rendezvényeken, felvonulásokon részt vesznek, és nem utolsó sorban, tavalytól jelenlétükkel teszik színesebbé a falunapokat. Ennek a megmozdulásnak az lett a következménye, hogy másoknak is adtak egy jó lökést a cselekvésre. Ugyebár, az embernek evés közben jön meg az étvágya. Itt jövünk mi képbe, az ők példájukat és elszántságukat követve. Szeretnénk, ha Székelyderzsben létre tudnánk hozni egy futballcsapatot, ami a falut képviselné a labdarúgás térképén.

A futballpálya sportolást, szórakozást, kikapcsolódást nyújtana a gyerekeknek - fiataloknak - öregeknek, összetartást kovácsolna az emberek között, az elszármazottakat hazacsalogatná vasárnaponként, programot nyújtana a futball szerelmeseinek, és alkalmas lenne rendezvények lebonyolítására, egyszóval a közösség életét lendítené.

Körülbelül 3 – 4 éve sok tanácskozás eredményeként jött létre, hogy Székelyderzsben futballpálya legyen. Ezen elhatározás meg segítésére a helyi közbirtokosság szállt be, aki finanszírozta a beruházást, úgy területileg, mint pénzügyileg is. A munkálatok elkezdődtek a falu bejáratának bal oldalánál, Négycseréje kijáratánál. Ha valaki nem emlékszik a térségre, igen ott csak domb van. A domb oldalát kezdték tolni, így alakítva egy egyenes területet, ami szép kilátást nyújt a falura. A pénz elfogyott így a pályának 80 – 85 % sikerült elkészíteni. A Polgármesteri Hivatal jelezte, hogy a Megyei Tanácstól kapott némi pénzösszeget, hogy folytassa a sportpályai munkálatokat.

Annyi pénzt nem kapott, hogy mindenre elég legyen, (pálya befejezése, kapuk, füvesítés) így egyéni akcióba is kezdtünk, hogy hátha meg tudnánk valósítani egy labdarúgócsapatot Székelyderzsben. Ezért a Ti, Önök segítségét kérjük arra, hogy adójának 2% - át ajánlja fel a Pro Derzs Alapítványnak, hogy hozza tudjunk járulni a sportpálya befejezéséhez.

Tehát szeretett országunk és kormányunk nemes lelkű, aki nem tudná, mert egy olyan lehetőséget nyújt számunkra, amivel minden adózó román állampolgár élhet.

Ez a jogunk a következő: minden adózó román állampolgár adójának 2% - át fel tudja ajánlani egy egyesületnek, évente egyszer. Aki esetleg nem értesült erről annak elmagyarázom. Minden bejelentett munkás (nem feketén) adózik az állam fele akarata ellenére. Ennek az egy évi adónak 2% - át pedig valamilyen egyesület kontszámára utalhassa, segítve azt az egyesületet pénzösszeggel. Kétely ne merüljön fel senkibe nem plusz pénzt, adományoz, hanem az amúgy is elvett pénzét nem az államnak, hanem az egyesületnek juttatja. Ha nem ajánlja fel senkinek, akkor az állam megtartja magának. Tehát veszíteni nem lehet veszíteni. Hogyan működik?

Nagyon egyszerű. Töltse le és nyomtassa ki a 230 - as űrlapot. Az űrlapot ide kattintva letöltheti. Töltse ki a személyes adataival (név, lakcím, CNP, aláírás és írjon rá dátumot) és az egyesület adataival, a kitöltött formanyomtatványt pedig juttassa el a pénzügyre. ENNYI. Az űrlapot oda kell leadni ahova pénzügyileg, tartozunk, pl. Udvarhely és környéke, Csík és környéke, Brassó, Segesvár, Kolozsvár, Bukarest stb. Tehát amelyik város vagy környékén lakunk, annak pénzügyi irodájához kell befáradjunk és a kitöltött űrlapot leadjuk 2012 május 15 - ig. Csak azok tudják adójuk 2% - át felajánlani akik 2011 – ben adóztak.

Az egyesület adatai:
 

Fundatia Pro Tineret Derzs
Adószám: 13000142
Bankszámlaszám: RO 74 RNCB 0156016348840001

Ha Udvarhely környékén lakik és segítene, bennünket, azt kérjük, keressen minket honlapunkon vagy a 0765229559 es telefonszámon, és segítséget nyújtunk az űrlap kitöltésében és leadásában.

Más városokból sajnos az űrlapot nem tudjuk begyűjteni, csak az Önök jóindulatán és együttérzésén múlik, hogy leadják vagy sem. Kedves Olvasók, kedves elszármazottak tegyen egy nemes gesztust és segítse a Pro Tineret Derzs alapítványt adójának 2 % - val, hogy céljainkat elérhessük.

Tegye azért, mert Derzsért teszi, tegye azért, mert itt nőtt fel, tegye azért, mert ön is használhatja, tegye azért, mert a gyermeke is használhatja, tegye az emlékekért – múltért, de legfőképp tegye a jövőért.

 

Ne feledje, a mi sorsunk az Ön kezében is van!

 

Írta: Dénes Attila - sport és testnevelőtanár

Székelyderzsi fotótábor anyagából

2011. április 29-én, pénteken veszi kezdetét az idei év első udvarhelyszéki (Erdély) fotótábora, amelynek Derzs község ad helyszínt, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a község polgármesteri hivatala szervezésében. Székelyderzsnek az értékes műemlékként számon tartott unitárius erődtemploma szerzett hírnevet, amelyet 2001-ben az épített világörökség részévé nyilvánítottak. Az 1419-ben készült, elsősorban Szent László legendáját feldolgozó freskókon kívül további érdekessége még, hogy a falu lakói, a XVIII-ik századtól - igaz, ma már nem mindenki - a várfalon belüli hombárokban, szuszékokban tárolják a gabonát és bástyáiban a
füstölt sonkát, szalonnát. A 2011. május 6-án, pénteken záruló immár tizenkilencedik, 2002-től folyamatosan szervezett, a települések ezredfordulós képét dokumentáló fotótáborban is a hagyományos gazdálkodás, népszokás, építészet és életforma megörökítése a fő cél, de e mellett Székelyderzs és Székelymuzsna határterületén a Ramocsa dűlőnek nevezett rész gazdag növényvilágát is lencsevégre kapják a résztvevő fényképészek, nevezetesen: Tóth Zsuzsanna (Hatvan), Tiszavölgyi Zsolt (Füzesabony), Antal Levente, Kovács László Attila, Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), Fülöp Lóránt (Agyagfalva), Fekete Réka, Kibédi Sándor, Kozma Erzsébet, Vass Lehel és a szervező Balázs Ödön (Székelyudvarhely) (forrás: http://derzsifototabor.blogspot.com/)

Az alábbi linkeken találják a fotótábor alatt készült képeket a teljesség igénye nélkül:
http://derzsifototabor.blogspot.com/
http://fuloplorant.blogspot.com/
http://vasslehel.blogspot.com/
http://alevike.blogspot.com/
http://rekafekete.blogspot.com/
http://kozmaerzsebet.blogspot.com/

VIII. Jégverés napi határkerülés és falunapok 2011. június 25-26

A program:

2011. június 25., szombat
10.00 órától Lovas, dobos meghívó a hagyományos határkerülésre
12.00 órától Ünnepélyes megnyitó* a vártemplom előtt
Zoltáni Csaba polgármester és Demeter Sándor Lóránd lelkész ünnepi beszédének meghallgatása, majd indulás a határkerülésre
14.15 órától Határkerülők érkezése az alszegi faluvégre, ünnepélyes bevonulás a faluba
15.00 órától Ünnepi istentisztelet a vártemplomban majd ezután
Farkas Boglárka Befejezetlenül című könyvének bemutatójára kerül sor. A bemutató vendége György Attila. A bemutató után az Unitárius egyház Asszonykórusa következik: "Megénekelt egyháztörténelem", őket az Egyházközség gyermek furulyacsoportjának előadása követi.
17.00 órától Kürtőskalács kínálás
17.15 órától I. világháborús emlékmű koszorúzása, ahol elhangzik
Zoltáni Csaba polgármester ünnepi beszéde Koszorúznak: Székelyderzs Község Önkormányzata, Székelyderzsi Unitárius Egyházközség
17.30 órától "Gondos gazda, takaros porta" díj átadása
17.40 órától Vetélkedők (viccmondás, traktorhúzás, kötélhúzás, sörivás stb.) a központban, kézműves foglalkozások a turisztikai irodánál
21.00 órától Utcabál"

2011. június 26., vasárnap
10.00 órától Kornis Kata sírkövének ünnepélyes fogadása a kányádszegi falutáblánál
10.30 órától Kornis Kata sírkövének elhelyezése az unitárius vártemplomban
11.30 órától Ünnepi istentisztelet Vendéglelkészünk: Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész
12.30 órától A Derzsi Petki János díj átadása
14.00 órától György Botond és Kosztándi András humoros előadása. Helyszín: Művelődési Ház nagyterme.
16.00 órától Focibajnokság Helyszín: János Zsigmond Általános Iskola sportpályája.
* Rossz idő esetén a határkerülés elmarad.
" Rossz idő esetén helyszín a Művelődési Ház.

Tobábbi infók: szekelyderzs.com

Átadták az ivóvízrendszert Székelyderzsben

A Hargita megyei Székelyderzs település szempontjából hatalmas jelentőségű beruházást, a székelyderzsi ivóvízrendszert adták át június 3-án a központi közkútnál - tájékoztat közleményében a megyei tanács. Az ünnepélyes eseményen a helyi lakosság mellett részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Benyovszki Lajos megyei tanácsos, Antal István parlamenti képviselő és Zoltáni Csaba polgármester.

Borboly Csaba elmondta, kemény összefogás áll az ivóvízrendszer kiépítése mögött, hiszen a munkálatok összértéke 998 000 lej, amelyet 100%-ban a kormány által Hargita Megye Tanácsának leosztott forrásokból fedeztek.

"Székelyderzs egész Székelyföld és a teljes magyar nemzet számára kiemelkedő fontosságú turisztikai és vallási értékekkel rendelkezik, amelyek megkövetelik, hogy megfelelő infrastrukturális fejlesztéseket vigyünk véghez a településen" – mondta a megyei tanács elnöke.

Zoltáni Csaba elmondta, kiemelkedő pillanat ez a település életében, hiszen öt éve várják a víz bekötését, ugyanakkor a lakosság türelmét kérte, hiszen következő lépésként szerződést kell kötni egy üzemeltetővel, és utána következhet a tulajdonképpeni vízszolgáltatás.

A munkálatok a következőket foglalták magukban: természetes források befogása drénkiépítéssel, 350 méter fővezeték és 5160 méter elosztóvezeték lefektetése, egy 200 köbméteres vasbeton tartály elhelyezése, ugyanakkor 24 darab utcai közkút és 3 darab tűzcsap elhelyezése. A műszaki átvétel után Székelyderzs község a saját közvagyonát képező beruházást ügykezelésébe veszi, a község biztosítja a vízrendszer legális működtetését, és a lakosokkal közösen oldják meg a rendszerre való rácsatlakozást. A megyei tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy a polgármesteri hivatal a lakosság számára elérhető áron fogja üzemeltetni a beruházást.

Székelydöldi Legendárium - Tökfejű Pálék

Elindult a "Székelyföldi Legendárium" online változata is, ami egy székelyderzsi legendát is feldolgoz, a "Székelyderzsi tökfejűek" legendáját. Sőt a az unitárius vártemplom freskóinak története is szerepel az oldalon. Sajnos még nem teljes az oldal, így még nem lehet hallgatni a derzsi legendákat, igen hallgatni mert csak hanganyagok lesznek, nem szöveges formába fognak megjelenni a legendák.
Ha még nem hallott a derzsi tökfejű Pál testvérek legendájáról itt elolvashatja:

A székely tökfejűek

Derspatak völgyében van egy érdekes, határ széli székely falu. Azt mondják, neve Ders rabonbántól származik, a falu meg a Kis–Homoród mellett feküdt. Mint szokták a lovat, a székely Ders a szász Daróccal helyet cserélt.
– De lelket nem! – bizonygatják az élcelődő dersiek, s ott is, mint a Székelyföldön általában, egy pillanatra mindenkinek melléknevet adnak.
Gyakran kihal az eredeti név, az igazi helyett a gúnynév marad az utódokra is, különösen, ha az a viselőire igen jellemző. Vannak olyanok is – mondják –, amelyeknek tisztességes történeti alapja van.

Méltósággal viselik az ilyeneket, még akkor is, ha a jelentése valami giligógyit feltételez.
Így vannak melléknevükkel a dersi Pálok is.
Dersről Rákócziért és a hazáért egy egész csapat fegyvert fogott. Köztük volt a két jó testvér: Pál Lőrinc és Pál Mihály is.
Küzdtek is azok vitézül a holdvilági csatában – mesélik –, de valaki elárulta a szabadságharc ügyét, s ha szégyen is, menekült onnan a kuruc, hogy az életét megmentse.
Futott biz a dersi Pál Mihály is, ahogy a két lába bírta, de amint a testvérét a menekülők közt hiába kereste, visszafordult, hogy Lőrincet legalább tisztességesen temesse el. Hát, amint ott keresi, a tábla törökbúzából éppen a testvére lépett ki, hasított fejjel.
– Jaj, lelkem Lőrincem – tört ki Mihály –, ki bánt el ily csúnyán veled?
– Az a három német – így repedt koponyával Lőrinc –, akik éppen a malomba mennek be.
– No, semmi – mondta Mihály –, jó, hogy élsz! Avval a törökbúza között keresett egy megfelelő tököt, s azt kétfelé hasítva Lőrinc fejére szorította, hogy a vérzés megálljon. Lőrinc ettől helyre is jött.
– Most – folytatta Mihály –, gyere, álljunk bosszút! Hanem mulatott bent a molnárral a három labanc, szapulták Rákóczit, ahogy csak tudták, de nem sokáig, mert a két dersi mind a négyet összeaprította, avval, mint aki a dolgát jól végezte, hazamentek Dersbe.
Viselte Pál Lőrinc tök sebszorítóját addig, amíg a sebe begyógyult. Így lett a neves dersi Pál család a mai napig Tökfejű.
Forrás: szekelyderzs.com

A Székelyföldi Legendárium weboldala: www.legendarium.ro

Egy riport az oldal kitalálójával: manna.ro

Gömbpanorámás felvétel a székelyderzsi vártemplomról

Legmodernebb technikával, virtuálisan mutatják be Székelyföldet. Újabb közös székelyföldi projektet indítottak útjára a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok.

http://www.virtualisszekelyfold.ro/index2.html

Segítsen játszóteret létrehozni Székelyderzsben

Székelyderzs is részt vesz egy versenyben amit a fajatszoter.ro oldal szervezett. Szavazatokat kell gyűjteni és a 4 legtöbb szavazatot kapott településen a cég ingyen kialakít egy játszóteret.

Megkérem Önt, hogy szavazzon Székelyderzsre, hogy a derzsi gyerekeknek is legyen játszóterük ! A szavazáshoz egy e-mail cím szükséges.
Erre a linkre kattintva szavazhat : http://fajatszoter.ro/nyerj-jatszoteret-2010/

Nagyon FONTOS hogy a szavazás után visszaigazolja szavazatát, az e-mail címére kiküldött linkre kattintva.

Ne aggódjon NEM fog kapni a jövőben kéretlen üzeneteket!

Bővebb információt itt talál: http://szekelyderzs.com/jatszoter.html

Megkérem minden kedves olvasómat hogy ossza meg ezt a cikket blogján vagy akár iwiwen, facebookon is. Nem kell egyebet tennie csak rakkatintania a megfelelő kis "képre". Köszönjük!

A Duna TV Székelyderzsből közvetített

Ha lemaradt volna a vasárnapi műsorról amit a Duna Televízió közvetített a a székelyderzsi unitárius templomból, megtekintheti Székelyderzs honlapján teljes terjedelemben.
Istentisztelet a Székelyderzsi vártemplomból: http://szekelyderzs.com/marc15vid.html

Székelyderzs, ahogy még nem láttad....

Az interneten böngészve mindig lehet újat találni. Tegnap nem tudom hogyan, de rátaláltam egy honlapra, ami a romániai UNESCO-s helyszíneket mutatja be, többek között Derzset is. Egy Kanadában élő román fotós készített csodálatos képeket minden Világörökség részét képező helyszínről ami az országban található. A fényképész, pontosabban Cosmin Dănilă saját költségén készítette el ezt a projektet, ezúttal is köszönjük neki.

Ez lenne a weboldal:
http://www.patrimoniuromanesc.ro/
(Székelyderzsről készült képek, az oldalra való belépés után -INTRA-, a -TRANSILVANIA- link alatt találjuk )

Érdemes megnézni....

Megemlékezés az 1848-49-es forradalomra - Székelyderzs március 7

Székelyderzs község 2010 március 7.-én megemlékezést tart az 1848-1849-es forradalom áldozatainak tiszteletére. A megemlékezés fél tizenkettőkor kezdődik a templomban, ezt követően koszorúzásra kerül sor a 48-as emlékműnél, ahol a helybeliek előadásában dalokat és szavalatokat hallhatunk. Az egész ünnepséget rögzíti a Duna televízió, amelyet március 14-én fog sugározni, időpont még nem ismert. Várjuk úgy a helybélieket mint az elszármazott derzsieket, illetve minden érdeklődőt

Bővebb információ:
http://szekelyderzs.com

„Elbeszélt engem Magyarországon"

Két éve időről időre felbukkan a legkülönbözőbb levelezési listákon, honlapokon a mellékelt történet. Bárhányszor megérkezett, mindig újra meg újra elolvastam. Mi indíthatott meg egy Székelyderzsen átutazó motorost olyan mélységig, hogy leirt emlékei átelmélkedtetik az általa megélteket?

Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…

Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.

A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készü- lődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.

„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”

Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?

„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”

A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.

90 éves lesz november 25-én

„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.

Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”

Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.

Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.

„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.

Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket

Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”

Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”

Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.

Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”

Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!

Molnár Melinda, Székelyhon
Fotók: Újvárosi Katalin

Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.

Újabb cikkek a helyi és a külföldi sajtóban

Fazekas Szabolcs készítette dokumentumfilm, amely a székelyderzsiek szalonnatárolási szokásait dolgozza fel, nagy sikereket ért el, és ennek még korán sincs vége. Hétről-hétre jelennek meg új cikkek a helyi és a külföldi sajtóban, ezzel is népszerűsítve Székelyderzset.



Az Új Magyar Szó-ban megjelent cikk:

Székelyderzs éléskamrája
Antal Erika

Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozza fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik.

Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Megfigyelte és filmszalagra rögzítette a székelyderzsiek hétköznapjait, amelyeket meghatároz az, hogy mindig kell legyen szalonna a szegen, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, ha látogatóba jönnek, de van, mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Nemcsak a képkockák, hanem a szallonnakóstolás is elevenné tették a derzsiek szokásait

A filmben megszólal Demeter Sándor unitárius lelkész, akinek, a többiekhez hasonlóan, szintén van egy szege az erődben, Dénes Albert harangozó, Dénes Rozália és Orbán Ilus nyugdíjasok, Tövissi Zsolt építész, valamint Kovács Zita helyi idegenvezető. Valamennyien arról beszélnek, hogy miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja.

Van, aki csak annyit mond, hogy így látta gyerekkorában, és ennek így kell lennie. Az építész tudományosan is megmagyarázza, hogy ez a legideálisabb hely ahhoz, hogy sokáig elálljon a szalonna, nem nedves, nem is túl száraz, kellőképpen átjárja a levegő az éléskamrának használt bástyákban szögekre akasztott füstölt szalonnát.

Brassó és Hargita megye találkozásánál, közel a Szászföldhöz, a Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. Minden családnak van legalább 4-4 szege, hiszen a disznónak négy oldalszalonnája lesz – magyarázza az idegenvezető a filmben. Dénes Jenő a füstölt szalonna elkészítéséről beszél.

A káposztaleveleket felforralják, és azzal locsolják le a nyers szalonnát. Négy napig pácolják, majd füstölik, aztán a sót leverik róla, és utána akasztják fel a bástyában. Ennek évszázadokkal korábban az volt a magyarázata, hogy a lakosság biztonságban akarta tudni az élelmiszerét, a szalonnát, sonkát, gabonát a templomerődben, a település legvédettebb helyén tárolták.

„Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember” – vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a filmmel ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal, de turistacsalogatónak sem rossz. „Aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe. Nemcsak külföldön van látnivaló, nekünk is vannak értékeink” – mondta.

A tavalyi Simfest fesztiválon a dokumentum kategóriában első díjat hozott a film készítőjének, majd a Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is bemutatják. A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.

mti.hu oldalon megjelent cikk

Dokumentumfilmmel is népszerűsítik a Székelyföldet

A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik Fazakas Szabolcs Székelyderzs éléskamrája című dokumentumfilmjét, hogy az alkotással is népszerűsítsék a Székelyföldet. A székelyderzsiek életét bemutató film a tavalyi marosvásárhelyi Simfest fesztiválon, a helyi televíziók és független producerek seregszemléjén a dokumentum kategóriában első díjat kapott, majd a román-magyar Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is látatja a közönség.

Fazakas Szabolcs filmjében azt a székelyderzsi szokást mutatja be, ahogyan a szalonnát és a sonkát a falu templomerődjében tárolják. Filmre vették a helybeliek hétköznapjait, amelyek fő meghatározója, hogy mindig lennie kell szalonnának a szögön, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, van mivel ízesíteni a töltött káposztát vagy dúsítani a tojásrántottát.

"Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember" - vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a film segítségével ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal és ez turistacsalogatónak sem rossz. Szerinte aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe - írja Az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes kiadásában.
(MTI)

k3reee
szekelyderzs.com

Rólunk írták a darányi barátaink...

A Darány - Székelyderzs testevérkapcsolat kialakulása

Erdélyben, Hargita megye délnyugati részén, Székelyudvarhelytől 22, Daránytól mintegy 900 km-re a völgyben két kis magyar falu bújik meg, Székelyderzs és Székelymuzsna. Itt élnek barátaink, akikkel 1991-ben kerültünk először kapcsolatba.

Az akkori igazgatónő férjével Drávagárdonyban járt, s itt merült fel egy baráti beszélgetés kapcsán, a testvérkapcsolat, mint ötlet. A szót tett követte. 1992 tavaszán láttuk vendégül először őket. Ismerkedtünk, hajnalig beszélgettünk, kirándultunk, s júniusban aztán mi indultunk útnak.

Úttalan utak, véget nem érő sorok a benzinkutaknál, leírhatatlan meleg fogadtatás és vendégszeretet. Együtt énekeltük a magyar és székely Himnuszt a testvérkapcsolatról szóló szerződés aláírása után, ami létrejött egyfelől Darány, Drávagárdony, Drávatamási és Kastélyosdombó, másfelől Székelymuzsna és Székelyderzs községek között. A Szerződést aláíró polgármesterek, a községek felsorolásának megfelelően a következők voltak; magyar részről †Nagy Károly, András Ernő, Csamári József és Nagy M. László polgármesterek, a két erdélyi település részéről pedig Bán Gergely polgármester.

Azóta aztán egyik évben ők vendégeskednek nálunk, a következőben pedig mi utazunk. Ismerkedünk a nevezetességekkel. Csodálatos tájakra kalauzoltak el bennünket. Jártunk a Gyilkos- és Medve- tónál, megcsodáltuk a sóbányát, túráztunk a Békás- szorosban és a derzsi dombok között, fürödtünk Homoródon, megkóstoltuk a borvizet, gyönyörködtünk a hatalmas, méltóságteljes fenyvesekben, s fantasztikus élmény volt látni, hogyan készülnek a világhírű korondi cserepek.

Hajnalok hajnalán indultunk a derzsi erődtemplom megtekintésére. Nem igazán lelkesedett a csapat, mert hajnali 4-ig tartott az ismerkedési est, de elég volt belépni, s mindenki érdeklődéssel hallgatta a templom történetét. Mint megtudtuk, ez az egyedüli „mentsvár” Székelyföldön. Építése az 1300-as évekre nyúlik vissza. Freskóin - unitárius templomról van szó! - az 1419-es évszám áll. Az Isten tiszteletén kívül védelmi célokat is szolgált. Erdélyben csak itt maradt fenn egészen napjainkig egy különös, közösségi raktározási mód. A szuszékok, hombárok egymás mellett állnak, és lakattal záródnak. Ezekben csak gabonát lehet tárolni. A bástyák belsejében nagy, fából faragott szegeken lógnak a szalonnák. Ezek a Szeg-ek egy-egy örökség! Mint barátaink mondják, soha nem történt még lopás, és a korabeli feljegyzésekben sem tesznek ilyenről említést eleik.

Közös műsorainkon ízelítőt kaptunk hagyományaikból. Szemet gyönyörködtető a népviseletbe bújt falu. Büszkén viselik., mint magyarságukat, és kincsként őrzik, mint anyanyelvüket. Erdélyben ezek szülőről gyermekre,, nagyszülőről unokára szállnak. Azt hiszem - gondolom nemcsak én! -, hogy van (lenne) mit tanulni tőlük, hisz ott nincs állandó rohanás, ők tudnak még igaz szívvel a közösségért dolgozni. Ők még nem felejtették el a téli esték közös programjait, és szívszorongató hallani beszédeikben az "édesanyám", "édesapám" tisztaságát, az itthoni "muter" és "fater" megszólítások után.

Érdekes volt látni a televízióhoz, számítógéphez, videóhoz szokott gyerekeinket, amint önfeledten játszanak a domboldalon, a mezőn, a szénás szekereken vagy éppen az állatok között. Mi pedig? Kóstolgattuk a kecske- és bivalytejet, a juhtúrós puliszkát. Jóízű volt a juhsajt, a bárány flekken, a birkapörkölt, s a házi kemencékben sült kenyér. Mindannyiunk kedvence lett a kürtöskalács!

Látogatásaink 1-1 hete alatt nem igazán aludtunk napi két-három óránál többet, hiszen nem fogytunk ki az élményekből, emlékekből, a "kivel mikor hol mi történt" beszélgetésekből. Naponta általában egyszer reggeliztünk, kétszer ebédeltünk, háromszor vacsoráztunk, hiszen mindenkihez el kellett jutni, s természetesen mindenhol terített asztal várta a vendégeket. Mára már mindkét községben szinte az egész falu a barátunk, ismerősünk. Ha a falvak elején megszólal az autóbusz dudája, percek alatt mintha mindenki az utcán lenne, és ma is könnyesek a szemek a búcsúzásnál.

Az első találkozásoktól kezdődően máig is tartó barátságok szövődtek. Talán két éve annak, hogy kibővült a kapcsolat az önkormányzati, képviselőtestületi tagokkal. A millenniumi év apropóján - s a barátság látványosabb kifejezéséért - a 2000. július 15.-i Falunapon Derzsről-Muzsnáról származó, ott elkészített székelykaput avatunk községünkben, majd az idei (2000 évi) "esedékes" vendégeskedésünk ideje alatt pedig Derzsen és Muzsnán avatnak egy-egy kopjafát, amit mi ajándékoztunk a két településnek. Idén (2000-ben!) volt a Székelyderzsi Általános Iskola névadó ünnepsége, melyre meghívót kapott a darányi iskola és az önkormányzatok képviselőtestületei is. A János Zsigmondról elnevezett iskolának az idei (2000.évi) kirándulásunk alkalmával fogunk ajándékozni egy faragott arcképet, választott névadójukról.

Míg mi az ottani mezőgazdasági munkák miatt augusztusban utazunk, őket évek óta a Falunapon látjuk vendégül. Jó így legalább kétévenként együtt ünnepelni, közösen szerepelni a műsorban, aztán az esti utcabálokon együtt táncol felnőtt és gyerek. Kezdetben nagyon szoros programokat szerveztek Ballok Csilla igazgatónő irányításával ők is és mi is - Radics József, Cseresznyés Géza és jelen cikk írója - a darányi iskola részéről, ám mostanra már csökkentettük a „kötelező feladatokat", s igazi kötetlen, baráti kirándulásokká "szelidültek" találkozásaink.

A „csapat” minden egyes találkozás alkalmával bővül, mind a vendégek, mind a vendéglátók részéről. Reméljük hogy ez így is marad, s a találkozásokból hosszantartó, igaz barátságok szövődnek.

Kissné Szalonnay Zsuzsanna megemlékezése a 2000.-ben kiadott Krónika 2000-ből
www.daranykozseg.eoldal.hu

Egy óra a Földért !

A Föld órája


2009. március 28-án, 20.30-kor a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára – a Föld Órájára. A cél bebízonyítani, hogy globális összefogással eredményesen léphetünk fel a klímaváltozás ellen!
A Föld Órája (Earth Hour) 2007-ben indult hódító útjára Sydneyben, Ausztráliában, amikor is 2,2 millió család és üzleti vállalkozás kapcsolta le a villanyokat egy órára. Egy évvel később az esemény már globális fenntarthatósági mozgalommá vált, több mint 100 millió ember és 35 ország részvételével. 2008-ban már elsötétült a Golden Gate híd San Francisco-ban, a római Kolosszeum, illetve a Vár és a Lánchíd Budapesten, jelképezvén egy olyan ügyet, amely minden órával egyre sürgetőbbé válik.

Csatlakozz a Föld Órájához Te is, kapcsold le a világítást 2009. március 28-án, szombaton, 20.30-kor...



k3reee

Március 15-i ünnepség

Értesítő

Székelyderzs község Önkormányzata ezennel felhívást tesz közzé, amely által értesíti Önt, hogy 2009 március 15-én 12 órai kezdettel ünnepségre kerül sor, amelyre elvár minden érdeklődőt. Az ünnepség keretén belül felavatásra kerül egy most készülő 1848-49-es szabadságharc honvédjeinek emlékét őrző emlékoszlop. Az ünnepségen fellépnek: a székelyderzsi János Zsigmond általános iskola diákjai, a tanügyi dalárda, a helyi unitárius egyház asszonykórusa, valamint a felszólalók.
Helyszín: a Székelyderzsi önkormányzat előtt lesz.


              

1848 március 15.



NEMZETI DAL - Petőfi Sándor -

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)



k3reee

szekelyderzs.com

YouTube videók Székelyderzsről

Először is kezdeném hogy mi is az a "jútub" ? Elmagyarázom a gyengébbek kedvéért. :P
Röviden: A YouTube egy olyan weboldal, ahol a felhasználók videóklipeket tölthetnek fel, nézhetnek és oszthatnak meg.

Mivel ez az oldal egyre csak nő és az ott megtalálható videók egyre szaporodnak, ez a terjeszkedés a mi kis falunkat sem kerülte el. Ha jól, célratörően keresünk pár érdekes videót találunk. Vannak közte komoly témával foglalkozóak és kevésbé komolyak vagy komolytalanok :).
Na lássuk miről is lenne szó...

A székelyderzsi asszonykóros felépése a székelymuzsnai falunapok alkalmából, 2008. augusztus 16.


A tiszteletes úr áldása - Jégverésnapi határkerülés, 2008. június 28



Öregek Napja Székelyderzsen - Dénes Lujza verset mond.



Udvarhelyi Hiradó, Hit-Vallás rovat születésnapja Székelyderzs - Molnár Melinda megnyitója



Gyermekhét, 2008 - Zárónap - szereplés a templomban



Szilveszteri szokás Székelyderzsben - Dénes Jenő az unitárius egyházközség gondnoka, Dénes Albert és Ilonka harangozók a szilveszter éjszakai szokást mesélik.



A következő videó Székelyderzs egy különleges szokását örökíti meg, hogy a falu népe Szilveszter éjszakáján a templom előtt várja és köszönti az Újévet, ami a templom "nyilazásából"(nád nyílvessző, somfa íj) , fáklyás zsoltáréneklésből, pár köszöntő, búcsúztató meghallhatásából áll.

Avagy kinek van több petárdája és kié szól nagyobbat :(



Most akkor jöjjenek az igazán "komolyak" :)

Szilveszteri "mulatság" 2007/2008



Hát a következőre inkább nem írok kommentet, magáért beszél.
Főszereplő avagy az est fénypontja : "Tsabi"



A mozinak vége.

Ha valaki felismerte volna magát a videókon az csupán a véletlen műve. :P
Lehet jelezni ha még talál ezeken kívül is videót.

k3reee

A mi külön tündérországunk

“Egyebütt csak mese tündérország, gyermekek számára gondolták ki és népesítik be az ő ízlésük szerint, nálunk színvalóság. Én magam is jártam benne. Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van bebútorozva csodálatos dolgokkal. A férfiak óriások, egy-egy hős mindenik, az asszonyaik regékbe való szépségek. Aranyhajuk egész bokáig ér le, még talán csillag is van a homlokukon. Rózsaszín sugarakkal önti be a lealkonyodó nap az ódon várakat, melyek alatt átöltöztetett királyfiak mennek, mendegélnek. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel.

Otthon a székely nem boldogulhat és mégiscsak otthon boldog az ő kis falujában, tiszta házikójában, hol szelíd eperfa borul lombjával a kopjás kapura… s megszólal a harang estenden fent a dombon, a fallal kerített templom tornyában. Minden templom egy-egy erősség. Ott még az isten is várakban lakott.” (Mikszáth Kálmán: A mi külön tündérországunk)

Üzenet a magyaroknak magyaroktól

Az interneten keresgélve rátaláltam egy érdekes élménybeszámolóra. Egy kedves utazó osztotta meg székelyderzsi látogatása után gondolatait, élményeit a nagyvilággal.

Egy hajlott hátú néni.

"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készűlődtűnk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttűnk.

Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte: És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják? Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:

Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell–e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet–lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, (itt hozzátette: "mert akkor még az övék volt")
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára (itt: "innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú")
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk–szeműnket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes bűszkeségűnk,
Melyről annyiszor mesélűnk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenűnkre válik!...
Csak a magyar bűszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékűnk,
Ezt olvasnák csak felőlűnk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." –
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta: „Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?” Az után elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.

A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekűnk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.

Egy bűdös kukkot nem tudtunk szólni!!! Én pedig leűltem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körűli erősen borostás túramotoros imidzsébe.

És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják fekete–fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki, csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."

Ehhez azt hiszem nem kell semmit hozzáfűzni, csak annyit szeretnék meg elmondani, hogy a helybeliek tudják hogy ki is az a „hajlott hátú néni”.

szekelyderzs.com