Két éve időről időre felbukkan a legkülönbözőbb levelezési listákon, honlapokon a mellékelt történet. Bárhányszor megérkezett, mindig újra meg újra elolvastam. Mi indíthatott meg egy Székelyderzsen átutazó motorost olyan mélységig, hogy leirt emlékei átelmélkedtetik az általa megélteket?
Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…
Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.
A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készü- lődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.
„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”
Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?
„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”
A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.
90 éves lesz november 25-én
„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.
Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”
Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.
Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.
„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.
Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket
Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”
Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”
Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.
Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”
Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!
Molnár Melinda, Székelyhon
Fotók: Újvárosi Katalin
Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.
2009. június 1., hétfő
2009. április 20., hétfő
Újabb cikkek a helyi és a külföldi sajtóban
Fazekas Szabolcs készítette dokumentumfilm, amely a székelyderzsiek szalonnatárolási szokásait dolgozza fel, nagy sikereket ért el, és ennek még korán sincs vége. Hétről-hétre jelennek meg új cikkek a helyi és a külföldi sajtóban, ezzel is népszerűsítve Székelyderzset.
Az Új Magyar Szó-ban megjelent cikk:
Székelyderzs éléskamrája
Antal Erika
Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozza fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik.
Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Megfigyelte és filmszalagra rögzítette a székelyderzsiek hétköznapjait, amelyeket meghatároz az, hogy mindig kell legyen szalonna a szegen, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, ha látogatóba jönnek, de van, mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Nemcsak a képkockák, hanem a szallonnakóstolás is elevenné tették a derzsiek szokásait
A filmben megszólal Demeter Sándor unitárius lelkész, akinek, a többiekhez hasonlóan, szintén van egy szege az erődben, Dénes Albert harangozó, Dénes Rozália és Orbán Ilus nyugdíjasok, Tövissi Zsolt építész, valamint Kovács Zita helyi idegenvezető. Valamennyien arról beszélnek, hogy miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja.
Van, aki csak annyit mond, hogy így látta gyerekkorában, és ennek így kell lennie. Az építész tudományosan is megmagyarázza, hogy ez a legideálisabb hely ahhoz, hogy sokáig elálljon a szalonna, nem nedves, nem is túl száraz, kellőképpen átjárja a levegő az éléskamrának használt bástyákban szögekre akasztott füstölt szalonnát.
Brassó és Hargita megye találkozásánál, közel a Szászföldhöz, a Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. Minden családnak van legalább 4-4 szege, hiszen a disznónak négy oldalszalonnája lesz – magyarázza az idegenvezető a filmben. Dénes Jenő a füstölt szalonna elkészítéséről beszél.
A káposztaleveleket felforralják, és azzal locsolják le a nyers szalonnát. Négy napig pácolják, majd füstölik, aztán a sót leverik róla, és utána akasztják fel a bástyában. Ennek évszázadokkal korábban az volt a magyarázata, hogy a lakosság biztonságban akarta tudni az élelmiszerét, a szalonnát, sonkát, gabonát a templomerődben, a település legvédettebb helyén tárolták.
„Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember” – vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a filmmel ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal, de turistacsalogatónak sem rossz. „Aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe. Nemcsak külföldön van látnivaló, nekünk is vannak értékeink” – mondta.
A tavalyi Simfest fesztiválon a dokumentum kategóriában első díjat hozott a film készítőjének, majd a Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is bemutatják. A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.
mti.hu oldalon megjelent cikk
Dokumentumfilmmel is népszerűsítik a Székelyföldet
A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik Fazakas Szabolcs Székelyderzs éléskamrája című dokumentumfilmjét, hogy az alkotással is népszerűsítsék a Székelyföldet. A székelyderzsiek életét bemutató film a tavalyi marosvásárhelyi Simfest fesztiválon, a helyi televíziók és független producerek seregszemléjén a dokumentum kategóriában első díjat kapott, majd a román-magyar Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is látatja a közönség.
Fazakas Szabolcs filmjében azt a székelyderzsi szokást mutatja be, ahogyan a szalonnát és a sonkát a falu templomerődjében tárolják. Filmre vették a helybeliek hétköznapjait, amelyek fő meghatározója, hogy mindig lennie kell szalonnának a szögön, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, van mivel ízesíteni a töltött káposztát vagy dúsítani a tojásrántottát.
"Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember" - vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a film segítségével ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal és ez turistacsalogatónak sem rossz. Szerinte aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe - írja Az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes kiadásában.
(MTI)
k3reee
szekelyderzs.com
Az Új Magyar Szó-ban megjelent cikk:
Székelyderzs éléskamrája
Antal Erika
Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozza fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik.
Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Megfigyelte és filmszalagra rögzítette a székelyderzsiek hétköznapjait, amelyeket meghatároz az, hogy mindig kell legyen szalonna a szegen, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, ha látogatóba jönnek, de van, mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Nemcsak a képkockák, hanem a szallonnakóstolás is elevenné tették a derzsiek szokásait
A filmben megszólal Demeter Sándor unitárius lelkész, akinek, a többiekhez hasonlóan, szintén van egy szege az erődben, Dénes Albert harangozó, Dénes Rozália és Orbán Ilus nyugdíjasok, Tövissi Zsolt építész, valamint Kovács Zita helyi idegenvezető. Valamennyien arról beszélnek, hogy miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja.
Van, aki csak annyit mond, hogy így látta gyerekkorában, és ennek így kell lennie. Az építész tudományosan is megmagyarázza, hogy ez a legideálisabb hely ahhoz, hogy sokáig elálljon a szalonna, nem nedves, nem is túl száraz, kellőképpen átjárja a levegő az éléskamrának használt bástyákban szögekre akasztott füstölt szalonnát.
Brassó és Hargita megye találkozásánál, közel a Szászföldhöz, a Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. Minden családnak van legalább 4-4 szege, hiszen a disznónak négy oldalszalonnája lesz – magyarázza az idegenvezető a filmben. Dénes Jenő a füstölt szalonna elkészítéséről beszél.
A káposztaleveleket felforralják, és azzal locsolják le a nyers szalonnát. Négy napig pácolják, majd füstölik, aztán a sót leverik róla, és utána akasztják fel a bástyában. Ennek évszázadokkal korábban az volt a magyarázata, hogy a lakosság biztonságban akarta tudni az élelmiszerét, a szalonnát, sonkát, gabonát a templomerődben, a település legvédettebb helyén tárolták.
„Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember” – vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a filmmel ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal, de turistacsalogatónak sem rossz. „Aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe. Nemcsak külföldön van látnivaló, nekünk is vannak értékeink” – mondta.
A tavalyi Simfest fesztiválon a dokumentum kategóriában első díjat hozott a film készítőjének, majd a Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is bemutatják. A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.
mti.hu oldalon megjelent cikk
Dokumentumfilmmel is népszerűsítik a Székelyföldet
A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik Fazakas Szabolcs Székelyderzs éléskamrája című dokumentumfilmjét, hogy az alkotással is népszerűsítsék a Székelyföldet. A székelyderzsiek életét bemutató film a tavalyi marosvásárhelyi Simfest fesztiválon, a helyi televíziók és független producerek seregszemléjén a dokumentum kategóriában első díjat kapott, majd a román-magyar Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is látatja a közönség.
Fazakas Szabolcs filmjében azt a székelyderzsi szokást mutatja be, ahogyan a szalonnát és a sonkát a falu templomerődjében tárolják. Filmre vették a helybeliek hétköznapjait, amelyek fő meghatározója, hogy mindig lennie kell szalonnának a szögön, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, van mivel ízesíteni a töltött káposztát vagy dúsítani a tojásrántottát.
"Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember" - vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a film segítségével ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal és ez turistacsalogatónak sem rossz. Szerinte aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe - írja Az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes kiadásában.
(MTI)
k3reee
szekelyderzs.com
2009. április 7., kedd
Rólunk írták a darányi barátaink...
A Darány - Székelyderzs testevérkapcsolat kialakulása
Erdélyben, Hargita megye délnyugati részén, Székelyudvarhelytől 22, Daránytól mintegy 900 km-re a völgyben két kis magyar falu bújik meg, Székelyderzs és Székelymuzsna. Itt élnek barátaink, akikkel 1991-ben kerültünk először kapcsolatba.
Az akkori igazgatónő férjével Drávagárdonyban járt, s itt merült fel egy baráti beszélgetés kapcsán, a testvérkapcsolat, mint ötlet. A szót tett követte. 1992 tavaszán láttuk vendégül először őket. Ismerkedtünk, hajnalig beszélgettünk, kirándultunk, s júniusban aztán mi indultunk útnak.
Úttalan utak, véget nem érő sorok a benzinkutaknál, leírhatatlan meleg fogadtatás és vendégszeretet. Együtt énekeltük a magyar és székely Himnuszt a testvérkapcsolatról szóló szerződés aláírása után, ami létrejött egyfelől Darány, Drávagárdony, Drávatamási és Kastélyosdombó, másfelől Székelymuzsna és Székelyderzs községek között. A Szerződést aláíró polgármesterek, a községek felsorolásának megfelelően a következők voltak; magyar részről †Nagy Károly, András Ernő, Csamári József és Nagy M. László polgármesterek, a két erdélyi település részéről pedig Bán Gergely polgármester.
Azóta aztán egyik évben ők vendégeskednek nálunk, a következőben pedig mi utazunk. Ismerkedünk a nevezetességekkel. Csodálatos tájakra kalauzoltak el bennünket. Jártunk a Gyilkos- és Medve- tónál, megcsodáltuk a sóbányát, túráztunk a Békás- szorosban és a derzsi dombok között, fürödtünk Homoródon, megkóstoltuk a borvizet, gyönyörködtünk a hatalmas, méltóságteljes fenyvesekben, s fantasztikus élmény volt látni, hogyan készülnek a világhírű korondi cserepek.
Hajnalok hajnalán indultunk a derzsi erődtemplom megtekintésére. Nem igazán lelkesedett a csapat, mert hajnali 4-ig tartott az ismerkedési est, de elég volt belépni, s mindenki érdeklődéssel hallgatta a templom történetét. Mint megtudtuk, ez az egyedüli „mentsvár” Székelyföldön. Építése az 1300-as évekre nyúlik vissza. Freskóin - unitárius templomról van szó! - az 1419-es évszám áll. Az Isten tiszteletén kívül védelmi célokat is szolgált. Erdélyben csak itt maradt fenn egészen napjainkig egy különös, közösségi raktározási mód. A szuszékok, hombárok egymás mellett állnak, és lakattal záródnak. Ezekben csak gabonát lehet tárolni. A bástyák belsejében nagy, fából faragott szegeken lógnak a szalonnák. Ezek a Szeg-ek egy-egy örökség! Mint barátaink mondják, soha nem történt még lopás, és a korabeli feljegyzésekben sem tesznek ilyenről említést eleik.
Közös műsorainkon ízelítőt kaptunk hagyományaikból. Szemet gyönyörködtető a népviseletbe bújt falu. Büszkén viselik., mint magyarságukat, és kincsként őrzik, mint anyanyelvüket. Erdélyben ezek szülőről gyermekre,, nagyszülőről unokára szállnak. Azt hiszem - gondolom nemcsak én! -, hogy van (lenne) mit tanulni tőlük, hisz ott nincs állandó rohanás, ők tudnak még igaz szívvel a közösségért dolgozni. Ők még nem felejtették el a téli esték közös programjait, és szívszorongató hallani beszédeikben az "édesanyám", "édesapám" tisztaságát, az itthoni "muter" és "fater" megszólítások után.
Érdekes volt látni a televízióhoz, számítógéphez, videóhoz szokott gyerekeinket, amint önfeledten játszanak a domboldalon, a mezőn, a szénás szekereken vagy éppen az állatok között. Mi pedig? Kóstolgattuk a kecske- és bivalytejet, a juhtúrós puliszkát. Jóízű volt a juhsajt, a bárány flekken, a birkapörkölt, s a házi kemencékben sült kenyér. Mindannyiunk kedvence lett a kürtöskalács!
Látogatásaink 1-1 hete alatt nem igazán aludtunk napi két-három óránál többet, hiszen nem fogytunk ki az élményekből, emlékekből, a "kivel mikor hol mi történt" beszélgetésekből. Naponta általában egyszer reggeliztünk, kétszer ebédeltünk, háromszor vacsoráztunk, hiszen mindenkihez el kellett jutni, s természetesen mindenhol terített asztal várta a vendégeket. Mára már mindkét községben szinte az egész falu a barátunk, ismerősünk. Ha a falvak elején megszólal az autóbusz dudája, percek alatt mintha mindenki az utcán lenne, és ma is könnyesek a szemek a búcsúzásnál.
Az első találkozásoktól kezdődően máig is tartó barátságok szövődtek. Talán két éve annak, hogy kibővült a kapcsolat az önkormányzati, képviselőtestületi tagokkal. A millenniumi év apropóján - s a barátság látványosabb kifejezéséért - a 2000. július 15.-i Falunapon Derzsről-Muzsnáról származó, ott elkészített székelykaput avatunk községünkben, majd az idei (2000 évi) "esedékes" vendégeskedésünk ideje alatt pedig Derzsen és Muzsnán avatnak egy-egy kopjafát, amit mi ajándékoztunk a két településnek. Idén (2000-ben!) volt a Székelyderzsi Általános Iskola névadó ünnepsége, melyre meghívót kapott a darányi iskola és az önkormányzatok képviselőtestületei is. A János Zsigmondról elnevezett iskolának az idei (2000.évi) kirándulásunk alkalmával fogunk ajándékozni egy faragott arcképet, választott névadójukról.
Míg mi az ottani mezőgazdasági munkák miatt augusztusban utazunk, őket évek óta a Falunapon látjuk vendégül. Jó így legalább kétévenként együtt ünnepelni, közösen szerepelni a műsorban, aztán az esti utcabálokon együtt táncol felnőtt és gyerek. Kezdetben nagyon szoros programokat szerveztek Ballok Csilla igazgatónő irányításával ők is és mi is - Radics József, Cseresznyés Géza és jelen cikk írója - a darányi iskola részéről, ám mostanra már csökkentettük a „kötelező feladatokat", s igazi kötetlen, baráti kirándulásokká "szelidültek" találkozásaink.
A „csapat” minden egyes találkozás alkalmával bővül, mind a vendégek, mind a vendéglátók részéről. Reméljük hogy ez így is marad, s a találkozásokból hosszantartó, igaz barátságok szövődnek.
Kissné Szalonnay Zsuzsanna megemlékezése a 2000.-ben kiadott Krónika 2000-ből
www.daranykozseg.eoldal.hu
Erdélyben, Hargita megye délnyugati részén, Székelyudvarhelytől 22, Daránytól mintegy 900 km-re a völgyben két kis magyar falu bújik meg, Székelyderzs és Székelymuzsna. Itt élnek barátaink, akikkel 1991-ben kerültünk először kapcsolatba.
Az akkori igazgatónő férjével Drávagárdonyban járt, s itt merült fel egy baráti beszélgetés kapcsán, a testvérkapcsolat, mint ötlet. A szót tett követte. 1992 tavaszán láttuk vendégül először őket. Ismerkedtünk, hajnalig beszélgettünk, kirándultunk, s júniusban aztán mi indultunk útnak.
Úttalan utak, véget nem érő sorok a benzinkutaknál, leírhatatlan meleg fogadtatás és vendégszeretet. Együtt énekeltük a magyar és székely Himnuszt a testvérkapcsolatról szóló szerződés aláírása után, ami létrejött egyfelől Darány, Drávagárdony, Drávatamási és Kastélyosdombó, másfelől Székelymuzsna és Székelyderzs községek között. A Szerződést aláíró polgármesterek, a községek felsorolásának megfelelően a következők voltak; magyar részről †Nagy Károly, András Ernő, Csamári József és Nagy M. László polgármesterek, a két erdélyi település részéről pedig Bán Gergely polgármester.
Azóta aztán egyik évben ők vendégeskednek nálunk, a következőben pedig mi utazunk. Ismerkedünk a nevezetességekkel. Csodálatos tájakra kalauzoltak el bennünket. Jártunk a Gyilkos- és Medve- tónál, megcsodáltuk a sóbányát, túráztunk a Békás- szorosban és a derzsi dombok között, fürödtünk Homoródon, megkóstoltuk a borvizet, gyönyörködtünk a hatalmas, méltóságteljes fenyvesekben, s fantasztikus élmény volt látni, hogyan készülnek a világhírű korondi cserepek.
Hajnalok hajnalán indultunk a derzsi erődtemplom megtekintésére. Nem igazán lelkesedett a csapat, mert hajnali 4-ig tartott az ismerkedési est, de elég volt belépni, s mindenki érdeklődéssel hallgatta a templom történetét. Mint megtudtuk, ez az egyedüli „mentsvár” Székelyföldön. Építése az 1300-as évekre nyúlik vissza. Freskóin - unitárius templomról van szó! - az 1419-es évszám áll. Az Isten tiszteletén kívül védelmi célokat is szolgált. Erdélyben csak itt maradt fenn egészen napjainkig egy különös, közösségi raktározási mód. A szuszékok, hombárok egymás mellett állnak, és lakattal záródnak. Ezekben csak gabonát lehet tárolni. A bástyák belsejében nagy, fából faragott szegeken lógnak a szalonnák. Ezek a Szeg-ek egy-egy örökség! Mint barátaink mondják, soha nem történt még lopás, és a korabeli feljegyzésekben sem tesznek ilyenről említést eleik.
Közös műsorainkon ízelítőt kaptunk hagyományaikból. Szemet gyönyörködtető a népviseletbe bújt falu. Büszkén viselik., mint magyarságukat, és kincsként őrzik, mint anyanyelvüket. Erdélyben ezek szülőről gyermekre,, nagyszülőről unokára szállnak. Azt hiszem - gondolom nemcsak én! -, hogy van (lenne) mit tanulni tőlük, hisz ott nincs állandó rohanás, ők tudnak még igaz szívvel a közösségért dolgozni. Ők még nem felejtették el a téli esték közös programjait, és szívszorongató hallani beszédeikben az "édesanyám", "édesapám" tisztaságát, az itthoni "muter" és "fater" megszólítások után.
Érdekes volt látni a televízióhoz, számítógéphez, videóhoz szokott gyerekeinket, amint önfeledten játszanak a domboldalon, a mezőn, a szénás szekereken vagy éppen az állatok között. Mi pedig? Kóstolgattuk a kecske- és bivalytejet, a juhtúrós puliszkát. Jóízű volt a juhsajt, a bárány flekken, a birkapörkölt, s a házi kemencékben sült kenyér. Mindannyiunk kedvence lett a kürtöskalács!
Látogatásaink 1-1 hete alatt nem igazán aludtunk napi két-három óránál többet, hiszen nem fogytunk ki az élményekből, emlékekből, a "kivel mikor hol mi történt" beszélgetésekből. Naponta általában egyszer reggeliztünk, kétszer ebédeltünk, háromszor vacsoráztunk, hiszen mindenkihez el kellett jutni, s természetesen mindenhol terített asztal várta a vendégeket. Mára már mindkét községben szinte az egész falu a barátunk, ismerősünk. Ha a falvak elején megszólal az autóbusz dudája, percek alatt mintha mindenki az utcán lenne, és ma is könnyesek a szemek a búcsúzásnál.
Az első találkozásoktól kezdődően máig is tartó barátságok szövődtek. Talán két éve annak, hogy kibővült a kapcsolat az önkormányzati, képviselőtestületi tagokkal. A millenniumi év apropóján - s a barátság látványosabb kifejezéséért - a 2000. július 15.-i Falunapon Derzsről-Muzsnáról származó, ott elkészített székelykaput avatunk községünkben, majd az idei (2000 évi) "esedékes" vendégeskedésünk ideje alatt pedig Derzsen és Muzsnán avatnak egy-egy kopjafát, amit mi ajándékoztunk a két településnek. Idén (2000-ben!) volt a Székelyderzsi Általános Iskola névadó ünnepsége, melyre meghívót kapott a darányi iskola és az önkormányzatok képviselőtestületei is. A János Zsigmondról elnevezett iskolának az idei (2000.évi) kirándulásunk alkalmával fogunk ajándékozni egy faragott arcképet, választott névadójukról.
Míg mi az ottani mezőgazdasági munkák miatt augusztusban utazunk, őket évek óta a Falunapon látjuk vendégül. Jó így legalább kétévenként együtt ünnepelni, közösen szerepelni a műsorban, aztán az esti utcabálokon együtt táncol felnőtt és gyerek. Kezdetben nagyon szoros programokat szerveztek Ballok Csilla igazgatónő irányításával ők is és mi is - Radics József, Cseresznyés Géza és jelen cikk írója - a darányi iskola részéről, ám mostanra már csökkentettük a „kötelező feladatokat", s igazi kötetlen, baráti kirándulásokká "szelidültek" találkozásaink.
A „csapat” minden egyes találkozás alkalmával bővül, mind a vendégek, mind a vendéglátók részéről. Reméljük hogy ez így is marad, s a találkozásokból hosszantartó, igaz barátságok szövődnek.
Kissné Szalonnay Zsuzsanna megemlékezése a 2000.-ben kiadott Krónika 2000-ből
www.daranykozseg.eoldal.hu
2009. március 25., szerda
Egy óra a Földért !
A Föld órája
2009. március 28-án, 20.30-kor a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára – a Föld Órájára. A cél bebízonyítani, hogy globális összefogással eredményesen léphetünk fel a klímaváltozás ellen!
A Föld Órája (Earth Hour) 2007-ben indult hódító útjára Sydneyben, Ausztráliában, amikor is 2,2 millió család és üzleti vállalkozás kapcsolta le a villanyokat egy órára. Egy évvel később az esemény már globális fenntarthatósági mozgalommá vált, több mint 100 millió ember és 35 ország részvételével. 2008-ban már elsötétült a Golden Gate híd San Francisco-ban, a római Kolosszeum, illetve a Vár és a Lánchíd Budapesten, jelképezvén egy olyan ügyet, amely minden órával egyre sürgetőbbé válik.
Csatlakozz a Föld Órájához Te is, kapcsold le a világítást 2009. március 28-án, szombaton, 20.30-kor...
k3reee
2009. március 28-án, 20.30-kor a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára – a Föld Órájára. A cél bebízonyítani, hogy globális összefogással eredményesen léphetünk fel a klímaváltozás ellen!
A Föld Órája (Earth Hour) 2007-ben indult hódító útjára Sydneyben, Ausztráliában, amikor is 2,2 millió család és üzleti vállalkozás kapcsolta le a villanyokat egy órára. Egy évvel később az esemény már globális fenntarthatósági mozgalommá vált, több mint 100 millió ember és 35 ország részvételével. 2008-ban már elsötétült a Golden Gate híd San Francisco-ban, a római Kolosszeum, illetve a Vár és a Lánchíd Budapesten, jelképezvén egy olyan ügyet, amely minden órával egyre sürgetőbbé válik.
Csatlakozz a Föld Órájához Te is, kapcsold le a világítást 2009. március 28-án, szombaton, 20.30-kor...
k3reee
2009. március 12., csütörtök
Március 15-i ünnepség
Értesítő
Székelyderzs község Önkormányzata ezennel felhívást tesz közzé, amely által értesíti Önt, hogy 2009 március 15-én 12 órai kezdettel ünnepségre kerül sor, amelyre elvár minden érdeklődőt. Az ünnepség keretén belül felavatásra kerül egy most készülő 1848-49-es szabadságharc honvédjeinek emlékét őrző emlékoszlop. Az ünnepségen fellépnek: a székelyderzsi János Zsigmond általános iskola diákjai, a tanügyi dalárda, a helyi unitárius egyház asszonykórusa, valamint a felszólalók.
Helyszín: a Székelyderzsi önkormányzat előtt lesz.
1848 március 15.
NEMZETI DAL - Petőfi Sándor -
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
k3reee
Székelyderzs község Önkormányzata ezennel felhívást tesz közzé, amely által értesíti Önt, hogy 2009 március 15-én 12 órai kezdettel ünnepségre kerül sor, amelyre elvár minden érdeklődőt. Az ünnepség keretén belül felavatásra kerül egy most készülő 1848-49-es szabadságharc honvédjeinek emlékét őrző emlékoszlop. Az ünnepségen fellépnek: a székelyderzsi János Zsigmond általános iskola diákjai, a tanügyi dalárda, a helyi unitárius egyház asszonykórusa, valamint a felszólalók.
Helyszín: a Székelyderzsi önkormányzat előtt lesz.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
k3reee
2009. március 1., vasárnap
YouTube videók Székelyderzsről
Először is kezdeném hogy mi is az a "jútub" ? Elmagyarázom a gyengébbek kedvéért. :P
Röviden: A YouTube egy olyan weboldal, ahol a felhasználók videóklipeket tölthetnek fel, nézhetnek és oszthatnak meg.
Mivel ez az oldal egyre csak nő és az ott megtalálható videók egyre szaporodnak, ez a terjeszkedés a mi kis falunkat sem kerülte el. Ha jól, célratörően keresünk pár érdekes videót találunk. Vannak közte komoly témával foglalkozóak és kevésbé komolyak vagy komolytalanok :).
Na lássuk miről is lenne szó...
A székelyderzsi asszonykóros felépése a székelymuzsnai falunapok alkalmából, 2008. augusztus 16.
A tiszteletes úr áldása - Jégverésnapi határkerülés, 2008. június 28
Öregek Napja Székelyderzsen - Dénes Lujza verset mond.
Udvarhelyi Hiradó, Hit-Vallás rovat születésnapja Székelyderzs - Molnár Melinda megnyitója
Gyermekhét, 2008 - Zárónap - szereplés a templomban
Szilveszteri szokás Székelyderzsben - Dénes Jenő az unitárius egyházközség gondnoka, Dénes Albert és Ilonka harangozók a szilveszter éjszakai szokást mesélik.
A következő videó Székelyderzs egy különleges szokását örökíti meg, hogy a falu népe Szilveszter éjszakáján a templom előtt várja és köszönti az Újévet, ami a templom "nyilazásából"(nád nyílvessző, somfa íj) , fáklyás zsoltáréneklésből, pár köszöntő, búcsúztató meghallhatásából áll.
Avagy kinek van több petárdája és kié szól nagyobbat :(
Most akkor jöjjenek az igazán "komolyak" :)
Szilveszteri "mulatság" 2007/2008
Hát a következőre inkább nem írok kommentet, magáért beszél.
Főszereplő avagy az est fénypontja : "Tsabi"
A mozinak vége.
Ha valaki felismerte volna magát a videókon az csupán a véletlen műve. :P
Lehet jelezni ha még talál ezeken kívül is videót.
k3reee
Röviden: A YouTube egy olyan weboldal, ahol a felhasználók videóklipeket tölthetnek fel, nézhetnek és oszthatnak meg.
Mivel ez az oldal egyre csak nő és az ott megtalálható videók egyre szaporodnak, ez a terjeszkedés a mi kis falunkat sem kerülte el. Ha jól, célratörően keresünk pár érdekes videót találunk. Vannak közte komoly témával foglalkozóak és kevésbé komolyak vagy komolytalanok :).
Na lássuk miről is lenne szó...
A székelyderzsi asszonykóros felépése a székelymuzsnai falunapok alkalmából, 2008. augusztus 16.
A tiszteletes úr áldása - Jégverésnapi határkerülés, 2008. június 28
Öregek Napja Székelyderzsen - Dénes Lujza verset mond.
Udvarhelyi Hiradó, Hit-Vallás rovat születésnapja Székelyderzs - Molnár Melinda megnyitója
Gyermekhét, 2008 - Zárónap - szereplés a templomban
Szilveszteri szokás Székelyderzsben - Dénes Jenő az unitárius egyházközség gondnoka, Dénes Albert és Ilonka harangozók a szilveszter éjszakai szokást mesélik.
A következő videó Székelyderzs egy különleges szokását örökíti meg, hogy a falu népe Szilveszter éjszakáján a templom előtt várja és köszönti az Újévet, ami a templom "nyilazásából"(nád nyílvessző, somfa íj) , fáklyás zsoltáréneklésből, pár köszöntő, búcsúztató meghallhatásából áll.
Avagy kinek van több petárdája és kié szól nagyobbat :(
Most akkor jöjjenek az igazán "komolyak" :)
Szilveszteri "mulatság" 2007/2008
Hát a következőre inkább nem írok kommentet, magáért beszél.
Főszereplő avagy az est fénypontja : "Tsabi"
A mozinak vége.
Ha valaki felismerte volna magát a videókon az csupán a véletlen műve. :P
Lehet jelezni ha még talál ezeken kívül is videót.
k3reee
2009. február 23., hétfő
A mi külön tündérországunk
“Egyebütt csak mese tündérország, gyermekek számára gondolták ki és népesítik be az ő ízlésük szerint, nálunk színvalóság. Én magam is jártam benne. Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van bebútorozva csodálatos dolgokkal. A férfiak óriások, egy-egy hős mindenik, az asszonyaik regékbe való szépségek. Aranyhajuk egész bokáig ér le, még talán csillag is van a homlokukon. Rózsaszín sugarakkal önti be a lealkonyodó nap az ódon várakat, melyek alatt átöltöztetett királyfiak mennek, mendegélnek. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel.
Otthon a székely nem boldogulhat és mégiscsak otthon boldog az ő kis falujában, tiszta házikójában, hol szelíd eperfa borul lombjával a kopjás kapura… s megszólal a harang estenden fent a dombon, a fallal kerített templom tornyában. Minden templom egy-egy erősség. Ott még az isten is várakban lakott.” (Mikszáth Kálmán: A mi külön tündérországunk)
Üzenet a magyaroknak magyaroktól
Az interneten keresgélve rátaláltam egy érdekes élménybeszámolóra. Egy kedves utazó osztotta meg székelyderzsi látogatása után gondolatait, élményeit a nagyvilággal.
Egy hajlott hátú néni.
"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készűlődtűnk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttűnk.Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte: És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják? Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell–e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet–lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, (itt hozzátette: "mert akkor még az övék volt")
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára (itt: "innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú")
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk–szeműnket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes bűszkeségűnk,
Melyről annyiszor mesélűnk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenűnkre válik!...
Csak a magyar bűszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékűnk,
Ezt olvasnák csak felőlűnk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." –
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
Majd folytatta: „Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?” Az után elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekűnk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy bűdös kukkot nem tudtunk szólni!!! Én pedig leűltem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körűli erősen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják fekete–fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki, csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."
Ehhez azt hiszem nem kell semmit hozzáfűzni, csak annyit szeretnék meg elmondani, hogy a helybeliek tudják hogy ki is az a „hajlott hátú néni”.
Üdvözöllek Székelyderzs blogján!
Mivel ez az első bejegyzés nagyvonalakban ismertetni szeretném hogy miről is fog szólni ez a blog.
Elsősorban információt nyújt a látogatóknak, akik hozzászólhatnak, elmondhatják a véleményüket az adott témáról.
Azért hoztam létre ezt a blogot hogy kapcsolatot alakítsak ki a weboldalam (http://szekelyderzs.com) látogói között, mivel egy ilyen tipusú kapocsolat nehezen megvalósítható egy közönséges weboldalon.
Még eggyelőre nem tudom hogyan lehetne összekapcsolni ez a bloggot és a weblapot, de dolgozom rajta.
Üdv, k3reee
Elsősorban információt nyújt a látogatóknak, akik hozzászólhatnak, elmondhatják a véleményüket az adott témáról.
Azért hoztam létre ezt a blogot hogy kapcsolatot alakítsak ki a weboldalam (http://szekelyderzs.com) látogói között, mivel egy ilyen tipusú kapocsolat nehezen megvalósítható egy közönséges weboldalon.
Még eggyelőre nem tudom hogyan lehetne összekapcsolni ez a bloggot és a weblapot, de dolgozom rajta.
Üdv, k3reee
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
