Újabb cikkek a helyi és a külföldi sajtóban

Fazekas Szabolcs készítette dokumentumfilm, amely a székelyderzsiek szalonnatárolási szokásait dolgozza fel, nagy sikereket ért el, és ennek még korán sincs vége. Hétről-hétre jelennek meg új cikkek a helyi és a külföldi sajtóban, ezzel is népszerűsítve Székelyderzset.



Az Új Magyar Szó-ban megjelent cikk:

Székelyderzs éléskamrája
Antal Erika

Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozza fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik.

Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Megfigyelte és filmszalagra rögzítette a székelyderzsiek hétköznapjait, amelyeket meghatároz az, hogy mindig kell legyen szalonna a szegen, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, ha látogatóba jönnek, de van, mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Nemcsak a képkockák, hanem a szallonnakóstolás is elevenné tették a derzsiek szokásait

A filmben megszólal Demeter Sándor unitárius lelkész, akinek, a többiekhez hasonlóan, szintén van egy szege az erődben, Dénes Albert harangozó, Dénes Rozália és Orbán Ilus nyugdíjasok, Tövissi Zsolt építész, valamint Kovács Zita helyi idegenvezető. Valamennyien arról beszélnek, hogy miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja.

Van, aki csak annyit mond, hogy így látta gyerekkorában, és ennek így kell lennie. Az építész tudományosan is megmagyarázza, hogy ez a legideálisabb hely ahhoz, hogy sokáig elálljon a szalonna, nem nedves, nem is túl száraz, kellőképpen átjárja a levegő az éléskamrának használt bástyákban szögekre akasztott füstölt szalonnát.

Brassó és Hargita megye találkozásánál, közel a Szászföldhöz, a Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. Minden családnak van legalább 4-4 szege, hiszen a disznónak négy oldalszalonnája lesz – magyarázza az idegenvezető a filmben. Dénes Jenő a füstölt szalonna elkészítéséről beszél.

A káposztaleveleket felforralják, és azzal locsolják le a nyers szalonnát. Négy napig pácolják, majd füstölik, aztán a sót leverik róla, és utána akasztják fel a bástyában. Ennek évszázadokkal korábban az volt a magyarázata, hogy a lakosság biztonságban akarta tudni az élelmiszerét, a szalonnát, sonkát, gabonát a templomerődben, a település legvédettebb helyén tárolták.

„Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember” – vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a filmmel ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal, de turistacsalogatónak sem rossz. „Aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe. Nemcsak külföldön van látnivaló, nekünk is vannak értékeink” – mondta.

A tavalyi Simfest fesztiválon a dokumentum kategóriában első díjat hozott a film készítőjének, majd a Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is bemutatják. A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.

mti.hu oldalon megjelent cikk

Dokumentumfilmmel is népszerűsítik a Székelyföldet

A fesztiválokon kívül turisztikai kiállításokra is elviszik Fazakas Szabolcs Székelyderzs éléskamrája című dokumentumfilmjét, hogy az alkotással is népszerűsítsék a Székelyföldet. A székelyderzsiek életét bemutató film a tavalyi marosvásárhelyi Simfest fesztiválon, a helyi televíziók és független producerek seregszemléjén a dokumentum kategóriában első díjat kapott, majd a román-magyar Dokfeszten is bemutatták, hamarosan pedig a szebeni Astra Filmfeszten is látatja a közönség.

Fazakas Szabolcs filmjében azt a székelyderzsi szokást mutatja be, ahogyan a szalonnát és a sonkát a falu templomerődjében tárolják. Filmre vették a helybeliek hétköznapjait, amelyek fő meghatározója, hogy mindig lennie kell szalonnának a szögön, mert akkor mindenre jut erő, energia, van, mit adni az unokáknak, van mivel ízesíteni a töltött káposztát vagy dúsítani a tojásrántottát.

"Akinek szöge van a bástyában, az becsületes ember" - vonják le a végkövetkeztetést a filmben megszólaltatottak. Fazakas Szabolcs, aki gyermekkora óta ismeri a történetet, a film segítségével ezt a hagyományt akarja megismertetni a világgal és ez turistacsalogatónak sem rossz. Szerinte aki megnézte a filmet, az biztos, hogy egyszer elmegy Derzsbe - írja Az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes kiadásában.
(MTI)

k3reee
szekelyderzs.com

Rólunk írták a darányi barátaink...

A Darány - Székelyderzs testevérkapcsolat kialakulása

Erdélyben, Hargita megye délnyugati részén, Székelyudvarhelytől 22, Daránytól mintegy 900 km-re a völgyben két kis magyar falu bújik meg, Székelyderzs és Székelymuzsna. Itt élnek barátaink, akikkel 1991-ben kerültünk először kapcsolatba.

Az akkori igazgatónő férjével Drávagárdonyban járt, s itt merült fel egy baráti beszélgetés kapcsán, a testvérkapcsolat, mint ötlet. A szót tett követte. 1992 tavaszán láttuk vendégül először őket. Ismerkedtünk, hajnalig beszélgettünk, kirándultunk, s júniusban aztán mi indultunk útnak.

Úttalan utak, véget nem érő sorok a benzinkutaknál, leírhatatlan meleg fogadtatás és vendégszeretet. Együtt énekeltük a magyar és székely Himnuszt a testvérkapcsolatról szóló szerződés aláírása után, ami létrejött egyfelől Darány, Drávagárdony, Drávatamási és Kastélyosdombó, másfelől Székelymuzsna és Székelyderzs községek között. A Szerződést aláíró polgármesterek, a községek felsorolásának megfelelően a következők voltak; magyar részről †Nagy Károly, András Ernő, Csamári József és Nagy M. László polgármesterek, a két erdélyi település részéről pedig Bán Gergely polgármester.

Azóta aztán egyik évben ők vendégeskednek nálunk, a következőben pedig mi utazunk. Ismerkedünk a nevezetességekkel. Csodálatos tájakra kalauzoltak el bennünket. Jártunk a Gyilkos- és Medve- tónál, megcsodáltuk a sóbányát, túráztunk a Békás- szorosban és a derzsi dombok között, fürödtünk Homoródon, megkóstoltuk a borvizet, gyönyörködtünk a hatalmas, méltóságteljes fenyvesekben, s fantasztikus élmény volt látni, hogyan készülnek a világhírű korondi cserepek.

Hajnalok hajnalán indultunk a derzsi erődtemplom megtekintésére. Nem igazán lelkesedett a csapat, mert hajnali 4-ig tartott az ismerkedési est, de elég volt belépni, s mindenki érdeklődéssel hallgatta a templom történetét. Mint megtudtuk, ez az egyedüli „mentsvár” Székelyföldön. Építése az 1300-as évekre nyúlik vissza. Freskóin - unitárius templomról van szó! - az 1419-es évszám áll. Az Isten tiszteletén kívül védelmi célokat is szolgált. Erdélyben csak itt maradt fenn egészen napjainkig egy különös, közösségi raktározási mód. A szuszékok, hombárok egymás mellett állnak, és lakattal záródnak. Ezekben csak gabonát lehet tárolni. A bástyák belsejében nagy, fából faragott szegeken lógnak a szalonnák. Ezek a Szeg-ek egy-egy örökség! Mint barátaink mondják, soha nem történt még lopás, és a korabeli feljegyzésekben sem tesznek ilyenről említést eleik.

Közös műsorainkon ízelítőt kaptunk hagyományaikból. Szemet gyönyörködtető a népviseletbe bújt falu. Büszkén viselik., mint magyarságukat, és kincsként őrzik, mint anyanyelvüket. Erdélyben ezek szülőről gyermekre,, nagyszülőről unokára szállnak. Azt hiszem - gondolom nemcsak én! -, hogy van (lenne) mit tanulni tőlük, hisz ott nincs állandó rohanás, ők tudnak még igaz szívvel a közösségért dolgozni. Ők még nem felejtették el a téli esték közös programjait, és szívszorongató hallani beszédeikben az "édesanyám", "édesapám" tisztaságát, az itthoni "muter" és "fater" megszólítások után.

Érdekes volt látni a televízióhoz, számítógéphez, videóhoz szokott gyerekeinket, amint önfeledten játszanak a domboldalon, a mezőn, a szénás szekereken vagy éppen az állatok között. Mi pedig? Kóstolgattuk a kecske- és bivalytejet, a juhtúrós puliszkát. Jóízű volt a juhsajt, a bárány flekken, a birkapörkölt, s a házi kemencékben sült kenyér. Mindannyiunk kedvence lett a kürtöskalács!

Látogatásaink 1-1 hete alatt nem igazán aludtunk napi két-három óránál többet, hiszen nem fogytunk ki az élményekből, emlékekből, a "kivel mikor hol mi történt" beszélgetésekből. Naponta általában egyszer reggeliztünk, kétszer ebédeltünk, háromszor vacsoráztunk, hiszen mindenkihez el kellett jutni, s természetesen mindenhol terített asztal várta a vendégeket. Mára már mindkét községben szinte az egész falu a barátunk, ismerősünk. Ha a falvak elején megszólal az autóbusz dudája, percek alatt mintha mindenki az utcán lenne, és ma is könnyesek a szemek a búcsúzásnál.

Az első találkozásoktól kezdődően máig is tartó barátságok szövődtek. Talán két éve annak, hogy kibővült a kapcsolat az önkormányzati, képviselőtestületi tagokkal. A millenniumi év apropóján - s a barátság látványosabb kifejezéséért - a 2000. július 15.-i Falunapon Derzsről-Muzsnáról származó, ott elkészített székelykaput avatunk községünkben, majd az idei (2000 évi) "esedékes" vendégeskedésünk ideje alatt pedig Derzsen és Muzsnán avatnak egy-egy kopjafát, amit mi ajándékoztunk a két településnek. Idén (2000-ben!) volt a Székelyderzsi Általános Iskola névadó ünnepsége, melyre meghívót kapott a darányi iskola és az önkormányzatok képviselőtestületei is. A János Zsigmondról elnevezett iskolának az idei (2000.évi) kirándulásunk alkalmával fogunk ajándékozni egy faragott arcképet, választott névadójukról.

Míg mi az ottani mezőgazdasági munkák miatt augusztusban utazunk, őket évek óta a Falunapon látjuk vendégül. Jó így legalább kétévenként együtt ünnepelni, közösen szerepelni a műsorban, aztán az esti utcabálokon együtt táncol felnőtt és gyerek. Kezdetben nagyon szoros programokat szerveztek Ballok Csilla igazgatónő irányításával ők is és mi is - Radics József, Cseresznyés Géza és jelen cikk írója - a darányi iskola részéről, ám mostanra már csökkentettük a „kötelező feladatokat", s igazi kötetlen, baráti kirándulásokká "szelidültek" találkozásaink.

A „csapat” minden egyes találkozás alkalmával bővül, mind a vendégek, mind a vendéglátók részéről. Reméljük hogy ez így is marad, s a találkozásokból hosszantartó, igaz barátságok szövődnek.

Kissné Szalonnay Zsuzsanna megemlékezése a 2000.-ben kiadott Krónika 2000-ből
www.daranykozseg.eoldal.hu